A Tompos Kátya, Elek Ferenc és Rába Roland főszereplésével forgatott film egyetlen este története, de évtizedek eseményei sűrűsödnek alig másfél órába a vásznon.

A nézőt többször is meglepi a Tesó rendezője – kezdetben akár azt is hihetnénk, hogy a félresikerült randival nyitó film párkapcsolati analízisekbe bocsátkozik majd. Eszti (Tompos) és Zoli (Elek) egy parkban találkoztak, másnap este pedig egy kis étteremben próbálkoztak randevúval.

Mire mi megismerjük őket, már biztosnak tűnik, hogy nekik ez nem fog menni, de Zoli azért hazakíséri Esztit. A rövid séta alatt annyi minden kiderül a férfiról, hogy – bár némi unszolásra – a lány felhívja magához.

Azaz magukhoz, mivel Eszti bátyja, a híres séf is a lánnyal él. Amíg ő meg nem érkezik, lehetne ez a korábbiakban felvillantott történet, de amint a báty belép a képbe, sűrűsödnek az események. Titok titok hátán, s az egész történet leginkább arra a típusú városi legendára kezd hasonlítani, ami egy ismerősünk ismerősével történt meg, „de tényleg hidd el, hogy így volt, esküszöm!”.

A főszereplők titkai annyira azért nem bonyolultak – a néző maga hamarabb jön rá arra, mik ezek, mint a szereplők. A reakciók azok, amelyek nem számíthatók ki, bár kérdéses, hogy a rendezőt az előbbiek vagy az utóbbiak érdekelték inkább. A két férfi szereplő alakja, karaktere az igazán erős, Eszti mintha csak azért kellene, hogy ők ketten egy lakásba kerülhessenek, tőlük érkeznek a meglepetések is.

Elek Ferenc legjobb színésznek járó díja teljesen megérdemelt: alakításában a drámaiság egyszerre van jelen az esetlenséggel, sőt, időről időre még a szánalmassággal is, miközben fanyar humor, beletörődés hatja át szerepében. Rába Roland látszólag sikeres, a felszín alatt mégis szerencsétlen sorsú, Eszti az, akit a legkevésbé tudunk megfogni.

A kamaradráma azonban tökéletesen működik velük (nem úgy, mint a néhány hete bemutatott Halálkeringő főszereplői közt). A film titka talán az, hogy semmivel sem akar többet, mint amire lehetősége van – azt viszont hozza is.

Nézzen bele a filmbe!