A 300 milliós országban 2008-ban 39,1 millió szegény volt. A szegénységi küszöb alatt élők száma 2000 és 2008 között 15 százalékkal növekedett. A külvárosok szegényeinek tömegei ennél is gyorsabb ütemben, 25 százalékkal gyarapodtak, és két évvel ezelőtt már az ország szegényeinek egyharmada élt külvárosokban.

A legjelentősebb elszegényedés a közép-nyugati régió autógyártó térségeiben történt. A szegénység "külvárosiasodására" az egyik legjellemzőbb példa Chicago, ahol 2000-ben csak a szegények 9,1 százaléka élt a város peremtérségeiben, míg 2008-ban már a fele.

A washingtoni kutatóintézet szerint ezt részben a külvárosi népesség - 2000 és 2008 között 12,5 százalékos - növekedése magyarázza, ami mögött részben a belső kerületekből történő kiáramlás jelensége áll. Mint Elizabeth Kneebone, a Brookings szakértője rámutatott: a külvárosi szegények között sok az első generációs bevándorló, aki nem talál magának olcsó munkát, valamint a vagyonát vesztő középosztálybeli szakember. A jelzett időszakban a belvárosok népessége csak 3,9 százalékkal növekedett.

A külvárosi szegénységet súlyosbítja egyebek mellett, hogy a hajléktalanok problémáinak kezelését célzó szolgáltatások hagyományosan a városok belső részein működnek. A külső negyedekben kevesebb a menedékhely és a szegényeket segítő élelmiszerbank.

A recesszió, a megélhetési körülmények nehezedése ugyanakkor fokozta a lakosság megértését és együttérzését, a külvárosokban lakók a korábbiaknál jobban elfogadják például, hogy a templomok és közösségi központok menhelyeket működtetnek - mondta el a The Christian Science Monitor című lapnak Beth Nabors, akinek szervezete menhelyhálózatot működtet Chicago északnyugati részén.