A "borszéfet" az 1988-ban a bank alatt a dolgozók számára kialakított atombiztos óvóhelyből alakították át, és jelenleg 137 ügyfél 37 ezer palacknyi kincsét őrzi, habár teljes kapacitása százezer üveg befogadásáig terjed. Az ügyfélkört a világ különböző tájain élő bankárok, diplomaták, illetve üzletemberek alkotják.
A borszéfet bárki igénybe veheti, aki vállalja, hogy havonta 0,25 svájci frankot fizet minden üvegért, amelyet el kíván helyezni benne. A pincében a hőmérséklet és a nedvességtartalom állandó, és természetesen sem szagok, sem fény, és semmiféle rezgés nem háborgatja a borok nyugalmát.
Az intézmény igazgatója Filip Opdebeck, aki maga is szenvedélyesen érdeklődik a borászat és annak remekei iránt, olyan ritkaságok felett is őrködik, mint egy 1899-es évjáratú Chateau dÍYquem. A kollekció legidősebb palackja 1850-ből származik Madeiráról.
"Bizalmi kapcsolatban állok a kliensekkel" - mondta el munkájáról a Reuters hírügynökségnek.
Az ügyfeleknek teljes diszkréciót garantálnak: egyszerre csak egy tulajdonos léphet be a széfbe. A tárolókon nincsen név, a tulajdonosok személyes kódja alapján lehet azonosítani a gondosan elhelyezett értékes nedűt.
A borbank a technika vívmányait kihasználva bortőzsdét is működtet a pince borkincséből: a tulajdonosok vásárolhatnak és el is adhatnak az ott tárolt palackokból. A külső borokkal való üzletet azonban csak akkor engedélyezi a szabályzat, ha azok tárolása minden tekintetben megfelelt a széf szigorú előírásainak.
Opdebeck több mint kilencévnyi, gazdag üzletági tapasztalatával maga is szívesen áll a vásárolni vagy eladni kívánó ügyfelek rendelkezésére. Ugyanakkor azt vallja, hogy a bor mégsem csupán befektetés.
"A bor sokkal inkább azért van, hogy megigyák, és ne csak üzleti célokat szolgáljon" - fogalmazta meg magánvéleményét.
Logikai játék a számokkal
