E cikk írásakor is éppen a demográfiai válságról szónokolnak a Tisztelt Házban – mint már annyiszor. Ezúttal is sok okosságot mondanak majd, pártemblémától függően más-más nézőpontból. Néhányan a kamera kedvéért előveszik legpárásabb tekintetüket is, hogy azzal demonstrálják, mennyire a szívükön viselik ők a gyerekek, a nemzet jövőjének ügyét. Aztán a másnapi ülésen – könnyed levezetésképp – szavazatukkal megpecsételik néhány bezárnivaló iskola sorsát, „reform” címén rendelkeznek a szülőotthonok és egyéb gyermekgyógyászati intézmények megszüntetéséről és hogy az államkassza is rendbe jöjjön, megszavazzák a tandíj mellé a diákok utazási kedvezményeinek eltörlését is.

 A családalapítás ösztönzésére végül eltörlik a hat helyett güriző édesapa személyi jövedelemadó-kedvezményét is, igaz, néhány forinttal megemelik a családi pótlékot, hogy elmondhassák: „kompenzálnak”. Nemzedékem, a mai harmincas korosztály már nem részesült a szocializmus vívmányaiból (lakáskiutalás, teljes foglalkoztatás, SZOT-üdülés, ingyenes oktatás, ingyenes sportlehetőségek, olcsó közlekedés stb.)

 Mi voltunk azok, akiknek nem osztottak kártyát a rendszerváltáskor sem, mert akkor még túl fiatalok voltunk, de most a legnagyobb adóterhet viseljük, ám azt azért elvárnák tőlünk, hogy orvosoljuk a népesedési válságot. Ehhez képest középiskolai évfolyamom többsége vagy öregedő szingli, vagy elvált, és mellesleg boldogtalan. Egy teljes nemzedék van boldogtalanságra ítélve. Az élet akkor teljes, ha minden életkorban be tudjuk tölteni azt a szerepet, amit a Jóisten, vagy a természet ránk rótt. Régen, mielőtt a fogyasztói társadalom modellje és a tőkemegtérülés volt a fő rendező elv a világban, még nagy családok voltak, nem volt kérdés a sok gyerek. Manapság gyökeresen más a helyzet. Egy többgyerekes család létrejöttének alapfeltétele egy egészséges méretű lakás.

Egy alkalmas ingatlan vásárlása a szocpol-támogatás dacára egy egykeresős család számára gyakorlatilag lehetetlen. Használt lakás vásárlását az állam nem vagy alig támogatja, tehát felmerül, hogy a szocpol is valójában csak az ingatlanberuházók kedvéért létezik. Vagyis marad a lakáshitel, az életre szóló eladósodás… Egy nagycsaládnak is kell közlekedni. Csakhogy ma egy új hat-hét személyes családi autó ára 8-10 millió forint körül mozog, köszönhetően a magyarországi adóknak, miközben ugyanekkora kocsihoz az USA-ban, átszámolva 4 millióért lazán hozzá lehet jutni. Magyar nagycsaládnak marad az öreg járgány, aminek viszont a szervizköltsége magas. Ha egy magamfajta férfi egymaga próbál eltartani egy hattagú családot, emberfeletti dolga van.

Napjainkban alig létezik biztos állás, nincs kollektív szerződés, nincs szakszervezet, a legtöbb kisember kényszervállalkozó, akit még elbocsátani se kell. Vagy ha mégis rendes állásban van a szerencsétlen, nem tud a költségekkel ügyeskedni, így annyira keveset visz haza, hogy garantáltan a létminimum alatt élnek. Nagycsaládosként vég nélkül sorolhatnám, hogy az állam miként lehetetleníti el nemzedékem számára a gyermekvállalást. A sok gánccsal szemben csak egyetlen, de mindent felülíró érvet tudok felhozni a nagycsalád mellett: hogy nincs a gyerekeknél nagyobb boldogság a világon.