Így utólag hogyan értékelné az elkészült 24 részes könyvsorozatot? Hol helyezné el a Magyarország történetével foglalkozó munkák palettáján?
– Egyedülálló vállalkozás. Ilyen terjedelmű és ilyen szép kiállítású történelmi ismeretterjesztő sorozat magyar nyelven még nem jelent meg.

Mennyire elégedett a könyvsorozattal? Mennyiben sikerült a koncepciót a gyakorlatban is megvalósítani?
– A legteljesebb mérték­ben elégedett vagyok vele. A történészek éppoly kiváló munkát végeztek, mint a képválogatók és a kiadói szerkesztők. Ennek a csapatmunkának köszönhető az a siker és elismerés, amelyben az olvasók része­- sítették, és részesítik ma is a sorozat egyes köteteit.

Személyesen az Ön számára mennyiben volt újszerű ez a fajta munka – egyrészt mint szerző, másrészt mint sorozatszerkesztő? Mennyiben másféle feladat a népszerűsítő, „lazább” ismeretterjesztés, mint a szűkebb szakmának szóló kötetek megírása?
– Nem volt ismeretlen számomra a műfaj. Egyrészt már eddig is írtam ilyen munkákat, másrészt né­hány évvel ezelőtt az Akadémiai Kiadó megbízásá­ból egy egykötetes Magyarország történetét is szer­kesztettem. Ez a sorozat persze minden tekin­tetben túlnőtt a hasonló típusú eddigi vállalásaimon. Több mint húsz szerzővel dolgoztam együtt, akik mindegyike egyéniség. A sorozat egységes terje­delmi, tematikai és stiláris szempontjait azonban mindenkivel el kellett fogadtatni. Ez néha vitákra adott okot, de végül minden esetben sikerült biztosítani az egységességet. Senkitől sem kellett megválnunk.

Ha ezeréves történelmi távlatból nézzük: hol tart ma, milyen korszakát éli a húsz éve demokráciában élő Magyarország?
– Nem könnyű a válasz, hiszen az egymástól távoli történelmi korszakok összehasonlítása sehová sem vezet. De még az egymáshoz közeli korszakoké is nehéz és kockázatos. Mégis lehet találni olyan szempontokat, amelyek alapján érvényes kijelentéseket tehetünk. Ilyen például a világ fejlett centrumai­hoz viszonyított pozíciónk alakulása az elmúlt 100-150 évben. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk az utóbbi 20 év történetét, nem sok okunk van a büszkeségre. A demokratikus politikai rendet megteremtettük: a szellemi és kulturális sokszínűség természetes lét-elemünkké vált. A gazdasági növeke­dés és az anyagi gyarapodás olyan szintjét, ami­lyenben 1989–90-ben re­ménykedtünk, azonban nem sikerült elérnünk. Oktatási rendszerünk haté­konysága ugyancsak csökkent. A jövőre nézve különösen ez utóbbi aggasztó.

Mi és hogyan kerülhet majd be az utókor történelemkönyveibe a jelen történelméből?
– Ez sok mindentől függ. Például a tankönyvek terjedelmétől. Valamint attól is, hogy a jövő, amelyet még nem ismerünk, milyen perspektívában láttatja majd napjainkat. Ha sikeres jövő előtt állunk, jelenünk negatív színben fog feltűnni. Ha netán folytatódna a gazdasági válság, akkor akár nosztalgia is övezheti az ezredforduló éveit. Éppen emiatt az utolsó 20 év történetével foglalkozó 23. kötetben, amelyet én írtam, az olvasó viszonylag kevés értékítéletet, ám annál több „kemény” adatot talál.

Milyen jövő várja? Magyarország története – a gyerekek szemszögéből

Egy gondolatkísérletre invitáljuk az olvasót. Vessünk néhány pillantást a történelmünkre, a születő gyerekek szemüvegén át. Gondoljunk bele, milyen jövő állt egy „átlagos” kisgyerek előtt pontosan ezer éve, 1010-ben! Jó eséllyel pogány; családjára most kényszerítenek rá egy idegen vallást furcsa nyelven kántáló papok, vasban csörömpölő idegen fegyveresek. Az ország élén már nem fejedelem áll, mint eddig mindig, hanem keresztény király.

Ez a gyermek huszonéves, amikor meghal István király; negyvenes, amikor német támadások érik az országot, ötvenes, mikor pogánylázadások rázzák meg. És ha megéli az akkor matuzsáleminek számító 73 éves kort – erre szinte sem­mi esélye –, akkor még láthatja, ahogy az ő első királyát, Istvánt szentté avatják.

Ugorjunk 8-10 emberöltőt, az ő ükunokájának ükonokája korába. Ő 1210-ben született; ekkor Szent István király már legenda, olyan messze van tőle, mint tőlünk Kossuth. Ez a gyermek már egy stabilnak tűnő keresztény Magyarországon él; fiatalkorában nem is sejti, hogy 31 éves korában tatár hordák pusztítják majd végig az országot, égetik fel a falvakat. Ha túléli, neki kell felépítenie romjaiból az országot.

Egy 1410-ben született gyermek fiatalkorában Magyarország nagyhatalom: a fényes Zsigmond király igazgatja fél Európát. Ám 27 éves korában Zsigmond meghal; a török pedig megjelenik határainkon. Hősünk harmincas, negyvenes éveiben Hunyadi csatározik a törökkel, majd mire 48 éves lesz, trónra kerül az ifjú Mátyás – aki hősünk élete végéig uralkodik.

Előző hősünk ükunokája 1510-ben született. Egy stabilnak tűnő, fél évezredes magyar királyság gyerme­ke; de alig 16 éves a mohácsi katasztrófa idején, és 31 éves, amikor a török elfoglalja Budát – és meg is tartja 145 évig, 4-5 generáció életén át. Az ő élete idején kezdődnek a végvári harcok, Eger ostromakor 42 éves – és a török itt van, itt is marad.

Aki 1610-ben született, annak „természetes”, hogy az ország jó részét törökök uralják; így volt ez szülei, nagyszülei, dédszülei idején is – és így lesz az ő gyermekei, unokái korában is. Az ő ükunokája 1710-ben már egy másik világba csöppent bele: még nem tanult meg beszélni, mikor elbukott a Rákóczi-szabadságharc; nagyszülei még emlékezhetnek a török időkre; de ő már a Habsburg-világba nő bele. Harmincéves korában lép trónra Mária Terézia, aki hősünk élete végéig uralkodik.

Egy újabb ükunoka, 1810: a vérzivataros napóleoni háborúk idején születik, és 38 éves a szabadságharc idején. Petőfi halála, Kossuth emigrációja, újabb 18 év elnyomás – és hősünk 57 éves korában történik meg a kiegyezés, ami egy nyugodtabb, békésebb öregkort hozhat el számára.

Aki 1910-ben született, gyerekként az első világháború szörnyűségeiről hallott; tízéves a trianoni béke katasztrófája idején. Harmincas évei a második világháborúról szólnak; negyvenes éveiben a szovjet megszállás, a Rákosi-rendszer kommunista terrorja; majd az 1956-os forradalom. Ha megérte a nyolcvanat, még éppen láthatta a rendszerváltást, a mai, szabad, független Magyarország megszületését...
Milyen jövő áll egy idén, Krisztus után 2010-ben született kisgyerek előtt? Szin­te minden felmenője idején volt valami történelmi kataklizma; ő élhet-e végre egy békés, nyu­godt világban?

Melyik a kedvenc történelmi korszakod?

Lovassy Kata 25, diák, Budapest
Az ókor, főleg Egyiptom és Görögország: a piramisokat, a görög templomokat ma is meg­csodálhatjuk, és még nem is beszéltünk a demokráciáról vagy az olimpiáról.

Schmidt György 22, diák, Budapest
A századforduló Budapesten, mert ekkor rohamosan fejlődött a város és élénk volt a kulturális-irodalmi élet.

Szabó Gergely 23, diák, Budapest
Az ókor, mert a mai kultúránk alapjai Egyiptomig, Hellászig vezethetők vissza, és az egészet átjárja valami misztikum.

Könyvsorozat

A Magyarország története 24 kötetes könyvsorozata a Metropol és a Kossuth Kiadó közös vállalkozása. A kötetek nem kerültek könyvesbolti forgalomba.

Az újságárusoknál vásárolhatja meg az utolsó kötetet, Magyarország történeté­nek kronológiáját is. Elő is fizethet közvetlenül a kiadónál. Tel.: 1-225-8400, 225-8401, 201-9582, e-mail: kossuthvevoszolg@t-online.