Ádám Ottó 1928. október 17-én született Kolozsvárott, tanulmányait az ottani Orvostudományi Egyetemen, majd a Színművészeti Főiskolán végezte. 1952-ben és 1953-ban a Madách, majd két éven át a szegedi Nemzeti Színház rendezője. 1956-ban visszatért a Madách Színházba, ahol rendező, főrendező, 1972 és 1989 között pedig igazgató volt. 1959-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is tanított, és évtizedeken keresztül vezette az egyetem színész tanszakát, közben 1964-ben rektorhelyettes volt, végül 2000 és 2003 között emeritus professzor.

Ádám Ottó 1952 februári miskolci vizsgarendezése - Kornyejcsuk Ukrajna sztyeppéin című szovjet vígjátéka - fergeteges sikert aratott. Utolsó rendezése Csehov Cseresnyéskertje volt 1987 februárjában. Az 1989-es visszavonulásáig eltelt 37 évben kiemelkedő volt rendezői, társulatépítési, színházvezetői, pedagógiai munkája. Nevéhez fűződött a Madách Színház úgynevezett aranykora. Fő feladatának tekintette a magyar drámai hagyományok felfedezését és ápolását.

Jelentős rendezései Németh László művei, Az áruló, Széchenyi, Mathiász panzió, Bodnárné; Szomory Dezső Hermelinje, G. B. Shaw Warrenné mestersége, Tanner John házassága, a Pygmalion, a Sosem lehet tudni, Az ördög cimborája, valamint Brecht Kaukázusi krétaköre és a Koldusopera. Igen fontosak Shakespeare-rendezései, a Szentivánéji álom, a Hamlet és az Othello. Emlékezetes volt még a Pillantás a hídról, az Éjjeli menedékhely, a Sirály, a Csillag a máglyán, az Isten, császár, paraszt.

Ádám Ottó 1954-ben és 1960-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1970-ben érdemes művész, 1979-ben kiváló művész lett, 1965-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 2008-ban megkapta a Táncsics Mihály-életműdíjat.