A hulladékok kezelése valójában komplex rend­szer, melynek első lépése a hulladékképződés megelőzése, többször használatos termékekkel, újrahasználattal, vissza­váltással.

Ennek megvan az az előnye, hogy a nem keletkező hulladékot nem is kell kezelni… És ne feledjük: ide tartozik
a hulladék veszélyességé­nek a csökkentése is! Ha a hulladék egyszer már „létrejött”, kelet­ke­zett, akkor kezdeni kell vele valamit (és ez már költségekkel jár…). Az újrafeldolgozás során a hasznosítható frakciók kerülnek ki a további körből: a hasznosítható anyagok kinyerése (pl. fémfeldolgozás), a komposztá­lással a szerves anyagok kezelése, illetve bizonyos frakciók anyagában történő hasznosítása oldható meg.

Az ártalmatlanítás részeként a lerakás és az égetés kerülhet szóba. Ma még az égetés társadalmi elfogadottsága alacsony, de a korszerű technológia rendelkezésre áll, és így a hulladékból energia nyerhető. A lerakóra csak az égetés maradéka, és nem a teljes mennyiség kerül. A cél, hogy a lehető leg­kedvezőbb költségekkel, a környezet terhelésének legkisebb mértékével lehessen megoldani a hulladékok kezelését (és megelőzni a hulladékkeletkezést)!