A lányok négyes-ötös csapatokban érkeznek sok üdítővel, popcornnal és zsebkendővel – „felhívott, és mondta, hogy extra sok zsepit hozzak”, az idézet egy tegnap esti vetítésről származik. Amikor a film előtti előzetesek egyikének elején az Emlékezz rám mellett az Alkonyat-sorozatot is ránk szabadító Summit Enterntainment logója jelenik meg, a nézőtér szinte egyetlen, jól megkoreografált, sikolyba oltott sóhajban tör ki.
Sajnos azonban „csak” az új Polanski-film trélere következik Pierce Brosnannel és Ewan McGregorral, így ez hamar elhal, viszont amikor Pattinson első ízben jelenik meg a vásznon, ismét csak sóhajok párásítják a vásznat. Mármint igencsak hangos sóhajok. Film közben négyes-ötös csoportokban van mit megbeszélni időnként, ami remek szórakozás mindenkinek, kivéve a csoportok közelében ülő mozilátogatókat. Vagyis egy átlag filmnézőnek, vámpírfétis nélkül, azért kicsit megerőltető is egy Pattinson-film.
De hogy ez a cikk sem kizárólag Robert Pattinson rajongóiról szóljon, nézzük inkább, mit nyújt az Emlékezz rám (rajta kívül). Az Alllen Coulter rendezte filmet sem drámaként, sem romantikus filmként nem próbálták meg előre eladni: a készítők titokzatosan annyit árultak el – s az ifjú főszereplő is így nyilatkozott -, hogy a forgatókönyvben annyi a váratlan csavar, hogy ez besorolhatatlanná tette.
Az biztos, hogy már az első fél órában igyekeznek a lehető legtöbb drámaisággal lekenyerezni minket: a Pattinson alakította Tyler szülei elváltak, anyja (Lena Olin) újraházasodott, ő neveli húgát, Caroline-t (Ruby Jerins), apja (Pierce Brosnan) pedig legfeljebb pénzzel szereti családját. A fiú egy éjjel utcai verekedésbe keveredik, s bár a jó oldalra akar állni, mégis lecsukják. Lakótársa, Aiden hamar kifundálja a tökéletes bosszút: az igazságtalanul intézkedő rendőr lánya iskolatársuk, így egyértelmű, hogy Ally (Emilie de Ravin) elcsábítása lesz a tökéletes ellenlépés. A lány azonban éppoly sérült, mint a fiú: tíz éve jelenlétében gyilkolták meg anyját a New York-i metróban. És ez még csak a kezdet…
Sajnos ez a csűrés-csavarás a film hibájává válik: lélektani mélységek helyett a kiszámíthatóbb érzelmi hatást választotta rendező és a forgatókönyvíró, egy percnyi nyugvópont sincs a közel kétórás sztoriban, újra mag újra becsap a villám. Különleges szál a Caroline tehetségével kapcsolatban álló beilleszkedési nehézségeit bemutató eseménysor – itt a drámaiság pontosan a helyén van, és a tizenegy éves Ruby alakítása is nagyon meggyőző. A film egyik legemlékezetesebb jelenet is ide köthető – figyeljék majd Tyler és húga érkezését az osztályterembe.
Pierce Brosnan az érzékelten üzletember szerepében nyújt jó alakítást (és kár, hogy a végkifejlet felé igyekvő alkotók nem maradtak tökéletesen következetesek karakteréhez a maximális hatás elérésének érdekében). Pattinsonra és Ravinra sem lehet rossz szavunk, igaz, nagyon mély hatást sem fognak gyakorolni ránk, nem úgy, mint a Vox újságírója által indokoltan minden idők egyik legotrombábbnak titulált fordulata, mellyel a film zárul. A rendező valószínűleg arra gondolt, hogy nem elég nyílt sebet okozni a Pattinson-rajongók testén. Eszébe juthatott, hogy jobb volna abba mélyen benyúlni és ráfogni valamelyik életfontosságú szervre, hogy csavarintson is egyet azon, ugyanis hosszú perceken élvezi a döbbent néző lelki terrorját. Közben vaskos tanulságokat légkalapál fejünkbe, melyek nélkül még a végkifejlettel együtt is sokkal elegánsabb lehetne a film.
Így az Emlékezz rám drámainak drámai, sokrétűnek sokrétű, lehetne elgondolkodtató is, de inkább számító és didaktikus. Az, aki az Alkonyat árnyától rettegve ül be a terembe, kellemesen meglepődik, hiszen egy abszolút nézhető filmet kap, mégsem lehet maradéktalanul elégedett, mert szinte mindvégig gátlástalanul manipulálták.
Logikai játék a számokkal
