Két évvel később, 2005-ben az olaszországi McDonald’s keresett határozott időre vezetőket a régióból, hogy az ottani étterembővítéseket segítsék tapasztalataikkal. Robertát és Antalt is megkeresték, s a megkeresés után nem sokkal felgyorsultak az események.
– Én félénkebb vagyok, tartottam a nyelvi nehézségektől – mesélte Roberta, akit végül párja beszélt rá, fogadják el a felajánlott állást Olaszországban. Három hónap intenzív nyelvtanulás után 2005 augusztusában kezdtek el dolgozni Milánóban.
„A törzsgárdaprogrammal kéthavi szabadságot kaptunk.”
– Az első három hónap nehéz volt, nagyon kellett figyelnünk, hogy megértsük, amit mondanak – mondta Antal, aki azért azt is bevalotta, hogy utazni, síelni is volt idejük a munka mellett. A kétéves milánói megbízatásból pedig újabb szerelem született, most az országba szerettek bele. – Idén – mint minden a vállalatnál 10 éve dolgozó munkatárs – mi is két hónapos fizetett szabadságot kapunk. Azt terveztük, hogy ezúttal alaposan bejárjuk Dél-Olaszországot – mesélte a pár, akik idén szeptemberben szeretnének nekivágni a nagy útnak.



Logikai játék a számokkal

