A 26 évvel ezelőtti tragédia ügyében eredetileg 12 magán- és jogi személyt helyeztek vád alá: az üzem nyolc indiai vezetőjét (egyikük már meghalt), az anyavállalat akkori vezetőjét, Warren Andersont, valamint magát az anyavállalatot és két leányvállalatát. Anderson sohasem jelent meg indiai bíróság előtt, holott a bhopali törvényszék körözést adott ki ellene, s Újdelhi nyomást gyakorolt Washingtonra, hogy adja ki a New Yorkban élő vállalatvezetőt az indiai hatóságoknak.
A bhopali volt a történelem egyik legtöbb halálos áldozatot követelő ipari-környezeti katasztrófája. 1984. december 3-ára virradóra mérgező gáz (metil-izocianát) szabadult ki a növényszereket gyártó indiai üzemben, Bhopal közelében.
Órák alatt mintegy nyolc-tíz ezer - hivatalos közlés szerint három és fél ezer - ember fulladt meg a várost beborító, fojtogató gázfelhőben. Az indiai hatóságok szerint az áldozatok száma azóta 15 ezerre nőtt, de az üggyel foglalkozó aktivisták szerint ennél sokkal többen, csaknem 25 ezren haltak meg a mérgezés következtében.
A gyárat a baleset után azonnal bezárták, három vezetőjét őrizetbe vették, és vizsgálat indult a felelősség tisztázására. Végül senkit sem vontak felelősségre, a szabotázst emlegető Union Carbide pedig 1989-ben beleegyezett, hogy peren kívüli megállapodás keretében 470 millió dollár kártérítést fizet az indiai kormánynak (az eredeti követelés 3,3 milliárd dollár volt).



Logikai játék a számokkal

