Illedelmes csöndben meghúzódtak egy tekintélyes kofaasszony százráncú szoknyája árnyékában, akár férjhez adandó süldő lány a háztűznéző előtt, zölden pironkodtak a nagyhangú paradicsomok, az olaszosan hadaró padlizsánok és a finom illatukat papi füstölőként hintő kaporcsokrok mellett.
De ott voltak, nem tévedés, látszott rajtuk, hogy nem reménykednek vevőben, hiszen mindenki a sztáreprekre vadászott, a kis bogyók féltek, hogy pártában maradnak, hiába a háztűznéző, a kérő a szép nővért választja úgyis… A kishúg pedig megéri a kézkérést, hiszen az egres mindig jó vásár. Csak érteni kell a nyelvén. Zölden savanyú, de ha megérett, akkor bebarnul-bevörösödik, foltos lesz, és megédesedik, mint makrancos Kata, ha Petrucchiójára talál.
Régebben az egres nagyobb becsben állt, nevezték büszkének, piszkének, pöszmétének és köszmétének, s ezek közül a büszke elnevezés elég sokatmondó, ugyebár. Ma egresből többnyire lekvárokat készítenek, önmagában vagy más gyümölcsökkel vegyítve, de legtöbbször levesadalékként végzi.
Nemes vég ez. Az egresből olyan savanyú ízeket lehet kiénekelni, hogy azok valahogy mégsem csupán savanyúak, hanem balzsamosak és derítőek. S ha valaki zöldséglevest cukor helyett egressel savanyít, akkor érezheti csak igazán a különbséget: a citrom könnyed mediterrán savanykásságához mérve az egres nehéz, bársonyba öltözött savanyúságot kínál.
A farhátat és a csirkeszárnyakat egy kevés olajon pirítsuk meg, aztán adjuk hozzá a felaprított répákat és a zellergumót. Együtt dinszteljük 15 percig, ha kell, kevés vizet öntsünk alája. Ezután adjuk hozzá a teatojásba zárt borsszemeket, öntsük fel 1,5-2 liter vízzel, és főzzük 40-50 percig, amíg minden megpuhul.
A farhátat és a szárnyakat vegyük ki, igazából csak arra kellettek, hogy tartalmasabb levesalapunk legyen, de el is lehet fogyasztani, hacsak nem akarunk egy jó napot szerezni a kutyának vagy a macskának. Az aranyhalat ne kínáljuk vele.
Az egrest mossuk meg, és kis késsel csípjük le
a szárát meg a végét. Egy turmixgépbe tegyük az egrest, a tejfölt, és mérjünk rá egy decinyit a forró levesből, aztán az egészet turmixoljuk pépesre. Fakanál segítségével az egrespépet nyomjuk át egy sűrű szűrőn, amit a leves fölé helyezünk – vagy más edény fölé, ha arra nem fér rá –, mert így csak az egres zamata megy át, a héja fennakad a rostán. Az egres így nem is látható a levesben, de markáns ízével tudatja velünk jelenlétét.
Végül vegyük ki a teatojást a borssal, sózzuk, fehérborsozzuk, és adjunk hozzá annyi cukrot, amennyit az ízlésünk kíván, hogy megszelídítsük vele az egres makrancosságát. Hintsük meg a felaprított petrezselyemmel, és még főzzük alacsony lángon 5 percig. Selymes, szelíd levest kapunk, az egres büszke savanyúságával.
Hozzávalók:
1 csirkefarhát 6-7 darab csirkeszárny
3 sárgarépa
3 fehérrépa
1 zellergumó
5-6 szem feketebors
40 dkg zöld egres
1-2 dl tejföl
2-3 evőkanál cukor
1 csokor petrezselyem
só, fehérbors, olaj
Logikai játék a számokkal
