A trieszti és a Szegedi Nemzeti Színház koprodukciójában színre vitt Csárdáskirálynő sikerét bizonyítja, hogy nem csak a helyi sajtó számolt be róla: az előadással az olasz országos napilapok is foglalkoztak.
Könnyed és érzéki operett. Kálmán megmosolyogtatja Triesztet" - ez volt a címe a Corriere della Sera színházkritikusa, Enrico Girardi hétfői írásának. A lap cikke szerint a gazdasági válság csak a pénzt vette el, a látványtól nem tudta megfosztani a fesztivált. A szerző kiemelte: bár nem volt könnyű újat alkotni A vígözvegy és a Denevér után a harmadik legnépszerűbb operettből, az olasz-magyar Csárdáskirálynőnek ez mégis sikerült.
Enrico Girardi azt írta, hogy a magyar operett Triesztben megtalálta az egyensúlyt a darab eredeti változata és aktualizálása között. Nem száz évvel ezelőtti Csárdáskirálynő lépett színpadra, de nem is túl modern. "Pezsgős előadást láttunk, túlzott buborékolás nélkül"- fogalmazott a Corriere kritikusa, aki ötössel osztályozta az "eredetiséggel és jellemmel" vezénylő Pál Tamást, a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának első karmesterét. A cikkíró elégedett volt a Silvia szerepét játszó Alisa Zinovjevával, elfogadhatónak nevezte az Edwin Ronald herceget alakító Vadász Dánielt, egyedül a Boni szerepét játszó Gennaro Cannavacciulóval volt elégedetlen. A Corriere hangsúlyozta, hogy a trieszti publikum lelkes tapssal díjazta az előadást.
Ennél is lelkesebben szólt a La Repubblicában Dino Villatico, aki fergeteges trieszti királynőről írt. A lap dicsérte a válság miatt megtizedelt trieszti tánckart helyettesítő szegedi kollégákat, az "alkalmazkodó" karmestert és Tasnádi Csaba "szellemes" rendezését. Az énekesekről pedig annyit jegyzett meg: egyik jobb volt, mint a másik.
A trieszti fesztivál másik olasz-magyar koprodukciója a Sisi a történelem helyszínein című produkció, amely Ernst és Hubert Marischka műve alapján készült, szintén Pál Tamás vezénylésével. Trieszt után mindkét előadást a gödöllői kastélyban is bemutatják.
Logikai játék a számokkal
