Vérpezsdítő dallamok, izzó szempárok, magával ragadó szenvedély és életöröm fogadta az embert, amikor a Dél-Kaliforniában szokatlan hideg alkonyatban felcsendült a Parno Graszt muzsikája.


A Parno Graszt együttes a Los Angeles-i Főkonzulátus dolgozóival és helyi magyar fiatalokkal

Az együttes és az egyes darabok angol nyelvű bemutatásában Szász Márk menedzser segített. Nem is igazán volt mindig szükség tolmácsra, hiszen az ének és a tánc önmagáért beszélt. Az egybegyűltek elragadtatással figyelték az olyan különleges teljesítményeket, mint Balogh Mária táncát, Németh István kannán előadott szólóját, vagy Horváth Sándor botos táncát.

A zenekar tagjai Balogh Mária (ének, tánc), Oláh József (tambura, gitár, ének), Oláh János (nagybőgő), Oláh Viktor (gitár, ének, tánc), Oláh Krisztián (tangóharmonika), Horváth Sándor (ének, kanál, tánc), Jakocska János (gitár, ének) és Németh István (kanna, szájbőgő) megtáncoltatták, megtapsoltatták a közönséget.

A zenekar számos pörgős darabot adott elő, köztük a „Menni, menni, muszáj menni” nótát, a magyar közönség teli torokkal énekelte az „Az a szép, az a szép” kezdetű népdalt, felcsendült a „Gelem, gelem”, vagyis a cigányhimnusz parno grasztos gyors változata. Az est végén a ráadásként előadott „Rávágok a zongorára” című dalra ropta a hallgatóság.

Az autentikus cigányzenekar immár második amerikai turnéja keretében ellátogat többek között a kaliforniai Oaklandbe, Chicoba, Berkeleybe és most Los Angelesbe is, hogy szórakoztassák és táncra perdítsék az amerikai közönséget. A chicói Kaliforniai Világfesztiválon (California Worldfest) két alkalommal is felléptek.

Háttér

A több generációs cigányzenekar 1987-ben alakult a szabolcs-szatmári Paszabon. A közvetlen környezetükből, vagyis Paszab és környékéről gyűjtött zenei anyagon alapuló dalaikat, magyar és lovári nyelven éneklik, amelyeket az előadásmódjuk tesz igen feledhetetlenné. A Parno Graszt romani nyelven fehér lovat jelent, amelyben a fehér szín a tisztaságot, a ló pedig a szabadságot jelképezi tökéletesen szimbolizálva magát a zenekart, amelyben a spontaneitás, a közvetlenség, természetesség és az őszinteség tükröződik.

Több mint húszéves fennállásuk óta kiemelkedő sikereket értek el. A BBC dokumentumfilmet forgatott róluk. Az együttesről Silló Sándor is forgatott két filmet, amelyek közül a Skirball a koncert előtt egy nappal bemutatta a „Menni, menni, muszáj menni – A szabolcs-szatmári Parno Graszt zenekar kalandjai Indiában” című alkotást.

A Parno Graszt 2009-ben a fennállásuk óta leghosszabb, 40 napos turnéján húsz városban adott koncertet New Yorktól egészen San Franciscóig és természetesen Los Angelesben is.