Honnan jutott a Szentkirályi tulajdonos-ügyvezetői
székébe?
– A Honvéd profi cselgáncsozója voltam húszéves koromig. Később az Olympos Kft., az első nyugat-európai cég üzletkötője let­tem. Az Olymposnál a Törökbálinti Gazdasági Vállalat és édesapám termékeit forgal­maz­tam. Aztán beálltam a családi vállalkozásba, majd hét éve váltam ki, és alakítottam meg a Szent­királyi Ásványvíz Kft.-t. A Szentkirályi 1993 óta létezik, de csak egy terméke volt a családi vállalkozásnak.

Korábban azt nyilatkozta, hogy 70 százalék szerencse is kellett a sikerhez.
– Nemcsak a Szentkirályihoz, mindenhez kell. Tudni kell élni a lehetőségekkel. 2003-ban jó időben kezdtem el a márka­épí­tést, addig hiába tettem volna. De szerencsém is volt. 2004-ben Párizsban az ásványvíz világtalálkozójának egy cseh származású hölgy volt az igazgatója, aki meghívta a kelet-európai régiót is. Az már nem szerencse volt, hogy száztíz víz közül ezt vá­lasztották a legjobbnak.
De az megint szerencse, hogy mi belefúrtunk egy egymillió éves, hihetetlenül jó paraméterekkel rendelkező lencsébe. Arzén­mentes, nitrit- és nitrát­mentes, a kútnál műteni lehetne vele, olyan tiszta a víz. Ezt kell megőrizni, amihez a világ legjobb technológiája kell. Hogy a kettő együtt legyen, az
ritka. A multiknak általában a pénzük és technológiá­juk megvan, de nyersanyaguk nem nagyon – azt megveszik, ha tudják.

Mitől lesz sikeres a márkaépítés?
– Hitelesnek kell lenni. Azt vallom, hogy mindenki azzal foglalkozzon, ami érdekli, amihez ért. Fon­tosnak tartom, hogy csak kiváló ter­mékkel lehet dolgozni. Én a minőségben hiszek.

Mit tervez a távolabbi jövőre nézve?
– Szeretnénk külföldre is kilépni a Szentkirályi­val, mint anyamárkával, egy hasonló vállalkozás tulajdonosaként.

Balogh Levente a szektorról

A kis- és középvállalkozások helyzetéről:
A szektornak nagyon ne­héz dolga lesz a következő években. A multinacionális cégek hatalmas vissza nem térítendő támogatásokat kaptak az elmúlt 20 évben, most már egyenlő piaci feltételeket kell biz-tosítani. Versenyhelyzetbe lehet hozni a kkv-kat, de a multik eddig „letarolták” a piacot.

Az uniós támogatá­sok­ról:
A néhány tízmilliós összeg a mai világban sajnos már egy magánember életében sem sok, gondoljunk csak a lakásvásárlásra. A na­gyobb összegekkel lehet mit kezdeni. Egy jó vállalkozásnak nem kell támogatás, el tudja magát tar-tani – jó termék, modern eszközök, jó apparátus
kellenek hozzá.

Tanács a vállalkozóknak:
Ma már kissé túltelített a piac, a tanulásnak van fontos szerepe – nem a diplomáért, hanem szaktudásért, nyelvtudá­sért.

A lejárt számlatartozások problematikájáról:
Mi is belefutunk ebbe, de felvásárlópiacunk multicégekből áll, ők pedig stabilak. Szerintem inkább a kilencvenes évek elején voltak komoly problémák mindezzel.