A mintegy félszáz meghívott vendég között voltak a vendéglő által a világ jelenlegi legjobb szakácsainak tartott séfek, a dán René Redzepi, a spanyol Joan Roca és Andoni Luis Aduriz, valamint az olasz Massimo Bottura.

A 24 év alatt, míg Ferran Adria gasztronómiai virtuóz volt a konyhafőnök, a katalóniai Rosesben működő étteremnek hosszú időn át sikerült megőriznie a szinte elérhetetlen három Michelin-csillagos besorolást, és a The Restaurant című brit szaklap ötször minősítette a világ legjobb éttermének.

Az utolsó vacsora és koktélparti után a 49 éves Adria bezárja az éttermet és „zöld” gasztronómiai alapítvány létrehozásának szenteli magát. Az új kulináris technikákat és ismeretlen ízeket kutató alapítvány étterme, a felújított Cala Monjoi Barcelonától kétórányira északra a tervek szerint 2014-ben nyílik meg.

Az Elbullifoundation nevű jövőbeli alapítvány 20-25 ösztöndíjat ad évente konyhafőnököknek, akik együtt főzhetnek majd az étterem szakácsaival. Ötleteiket és találmányaikat az interneten is közzéteszik.

Ferran Adriát, aki 1987 óta vezeti az El Bullit, a spanyol gasztronómia arculatának megújítójaként, az avant-garde konyha mestereként tisztelik. Ötvenférőhelyes éttermében, amely csak esténként és csak az év hat hónapjában nyitott ki, évente több mint egymillióan próbáltak helyet foglalni, a helyeket az esetek többségében sorsolással osztották ki. Az étkezés öt órán át is eltarthatott és fejenként átlagosan 270 euróba (73 ezer forint) került, ital és áfa nélkül.

Népszerűsége ellenére az El Bulli vesztesége évente félmillió euró volt (135 millió forint) volt — ismerte el tavaly a séf.
„Az emberek azt hiszik, hogy szomorú vagyok, de a világ legboldogabb emberének tartom magam” — mondta Adria. „Az El Bulli nem zár be, csak átalakul.” „Az El Bulli ismét kinyit, csak nem a helyfoglalásokért” — mondta Adria az étterem kertjében tartott búcsú-sajtóértekezleten.

A séf az étterem bezárása után utazásokra készül, hogy Kínában, Peruban és az Egyesült Államokban népszerűsítse az El Bullit, a Harvard Egyetemen előadásokat fog tartani. Jövő januárjában kezd komolyan foglalkozni az alapítvánnyal, és október 4-én Madridban - mint mondt - „fontos bejelentést” tesz.

Filmes kóstoló az El Bulli étteremből

Egy ínyencnek a világhírű spanyol El Bulli étteremről készült film olyan, mint Angelina Jolie filmje egy kamasznak. A fiú sohasem fog randizni Angelinával, és biztos, hogy az ínyenc sem jut el az El Bulliba.

Az ételek szerelmesei azonban legalább végre a vetítővásznon ízelítőt kaphatnak a mesterműhely titkaiból. Az El Bulli: Cooking Progress című produkció a hét végén mutatkozott be az észak-amerikai mozikban. A film beavat az avantgárd étterem szédületes ételkreációinak születésébe, így a konyha művészete és tudománya iránt fogékonyak várhatóan tódulnak majd a filmszínházakba.

Az El Bullit azonban többé már nem kereshetik fel, mert társtulajdonosa és mesterszakácsa, Ferran Adria szombaton bezárta a három Michelin csillaggal és számtalan kitüntetéssel elismert éttermet. A séf pénzügyi problémákra és arra hivatkozott, hogy pihenésre, feltöltődésre van szüksége az agyonhajszolt évek után. Mint mondta: az El Bulli ezután kutatóközpontként működik tovább.

A filmet forgató német Gereon Wetzelnek sejtelme sem volt arról, hogy a híres konyha búcsúját örökíti meg, amikor kameráival 2008-2009-ben 15 hónapon át követette lankadatlanul az étterem alkotói csapatának elhivatott munkáját. Wetzel a vágás során szembesült a ténnyel, de nem változtatott koncepcióján: a kezeiből kikerült film bemutatja a különleges konyha munkaigényes, művészi kreatúráinak születését, amelyek az El Bulli folyton változó, 30-50 fogásos menüjén szerepeltek.

Az ételsort esténként 50 szerencsés vacsorázó ízlelhette meg, és az étkezés akár három-négy-öt órát is igénybe vett. A menükártyán olyan tételek sorakoztak, mint a gorgonzolafa, parmezánkristály, kókuszszivacs, jeges borsmenta vagy a vákuumos gomba.
"A folyamattól voltam elragadtatva. Hogy csinálták? Hogyan jutott ilyesmi az eszükbe?" - mesélte a rendező a napokban müncheni otthonában adott interjújában.

A 38 esztendős Wetzel, aki maga nem különösebben ínyenc, a forgatás zömét nem is a Barcelonától pár órányira fekvő, évente csak hat hónapig nyitva tartó tengerparti étteremben töltötte, hanem annak városi laborjában, ahol néhány mesterszakács a következő hat hónap menüjén dolgozott.
"Nagyon kemény munka, és ezt be akartam mutatni a nézőknek" - magyarázta a rendező, aki akkor sem állította le a kamerát, amikor Adria kiborult csapatának egy hibája miatt.

A film pontról pontra követte a szakácsok végtelenül alapos alkotómunkáját. A három év alatt, amíg a produkció készült, csupán egyetlen dolgot nem tettek a film készítői: egyszer sem kóstolták meg az El Bulli főztjét. Csak akkor kaptak egy asztalt, amikor a forgatás befejeződött. A vacsorával, és az ételekről való elmélkedéssel töltött öt óra felszabadító volt - lelkesedett Wetzel. "Annyi munka után, egyszerűen örültem, hogy tényleg nagyon-nagyon jó volt" - tette hozzá.