A dokumentum általános indoklása szerint egyebek mellett ilyen változtatást jelenthet, hogy a jövőben a kormánytisztviselők mellett az államot is megilletheti az a jog, hogy indoklás nélkül, két hónap felmondási idővel szüntesse meg a fennálló jogviszonyt.
Magyarországon a II. világháborút követően nem léteztek köztisztviselők, voltaképpen mindenki állami dolgozóként egységes munkaviszonyban állt, és a Munka Törvénykönyvének hatálya alá tartozott.
Az Országgyűlés 1992-ben fogadta el a köztisztviselők, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényeket.
A jogszabály innentől kezdve köztisztviselőként határozta meg azokat, akik állami alkalmazottként a minisztériumokban, különböző központi hivatalokban, országos hatáskörű szerveknél dolgozva közhatalmat gyakorolnak. A szintén állami, illetve helyi önkormányzati intézményekben - például iskolákban, óvodákban, vagy kórházakban - dolgozókat közalkalmazottként nevezte meg, akik elsősorban abban különböznek a köztisztviselőktől, hogy nem vesznek részt az állami vagy önkormányzati szervek döntéseiben.
Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkavállalói oldalát alkotó szakszervezeti konföderációk pénteken tiltakozásuknak adtak hangot a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat ellen. Az OÉT munkavállalói oldalának soros elnökségét ellátó Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) szerint ugyanis nem tudják elfogadni, hogy a munkáltató indoklás nélkül távolítsa el a kormánytisztviselőket.
Fehér József, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének főtitkára csütörtökön úgy fogalmazott: nemcsak az időzítés, hanem a módszer is meglepő számukra, ugyanis egyáltalán nem egyeztettek az érdekképviseletekkel, pedig a törvény nemcsak a célzott kört, a 8-10 ezer kormánytisztviselőt, hanem a 65 ezer fős köztisztviselői réteget is érinti.
Logikai játék a számokkal
