A magazin második novellapályázatát írta ki. Elég kihívó ez a kiírás, nem?
– Sokat rágódtunk azon, milyen téma mozgatná meg az írókat. Végül arra jutottunk, hogy számunkra unalmasak azok a boncolgatások, hogy milyen volt valójá­ban az élet „kritikai távolságból“ szemlélve abban a korszakban, amit kommunizmusnak hív­­tunk. Zavar minket az a néhol önironikus, néhol nosztalgikus érzület is, amit maga után hagyott nemzedékeiben az a rendszer. Sokkal izgalmasabb, hogy milyen a lebomlása után kitáruló, de nem kevésbé megté­­vesz­­tő világ. És ho­gyan lehet benne élni úgy, hogy a kommunizmus kulisszái és „legen­dái” mel­lett alig maradt egyéb örökség útravalóul. Ilyes­mi­ről várunk valamiféle művészi megnyilatkozást.

Hogy fér ez össze a fantasztikummal?
– Nem szeretnénk, ha túl földhözragadt, aktuálpolitikai írásokat kapnánk. A fantasztikum eleve szimbólumokban és allegóriákban nyilvánul meg, amiket meg kell teremteni. Kétértelműség nélkül sincs fantasztikum, ennyiben megfelelőnek tűnik korunkhoz is. Kafkának, Bulgakovnak, Goldingnak vagy Borgesnek, Cortázar­nak és Calvinónak nem is olyan rég még ment.

Meddig tart a kiírás?
– Április 15-ig kell elküldeni a pályaműveket a roham@roham.hu-ra.