A patkány a mai napig a fekete halál archetípusa tudatalattink zugában, noha a patkányok is áldozatai voltak a pestisnek, és csak olyan korok közegészségügyi viszonyai között terjesztették a kórt a városokban, amikor emberek tucatjaival érintkezhettek közvetlenül. Az urbánus mitológiába közeli rokonaként vonul be lassan a galamb, rajtaragadván a nem túl hízelgő epitheton ornans, állandó jelző: szárnyas patkány. Miközben a világ összes nagyvárosát szőnyegbombázzák nap mint nap, lelkiismeretesen etetik a galambokat a világ összes nagyvárosában, hogy legyen muníció.



A városi galambok távoli leszármazottai a vadon élő szirtigalamb fajtának, a­me­lyet valamikor háziasítottak. A galambok hozzászoktak az emberek közelségéhez, azonban azok a nagyobb ragadozó madarak – a héják és a sólymok például –, amelyek természetes ellenségei a galamboknak, és nem engedik túlszaporodni a populációikat, a városban nem élnek meg. Pedig nagyon termékeny madárfaj a galamb, és a galambürülék eltávolítása, illetve maró hatása évtizedek óta már komoly költségekkel és károkkal jár a nagyvárosokban. Nel­son ad­mirális szobráról, amely a londoni Trafalgar téren áll, évente több tonna galambpiszkot távolítottak el, Ve­lencében pedig a rétegek súlya alatt megrepedezett néhány palota vakolata.

Budapesten több százezer galamb van a becslések szerint, felmérés még nem készült soha az állományról. Túlszaporodásuk megfékezése elsősorban hulladékkezelési kérdés, és egy összetett, több területet és jogszabályt is érintő cselekvési tervre lenne szükség hozzá – hangsúlyozza Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természet­vé­delmi Egyesület igazgatóhelyettese. Mint mondja, a ma­dárszám egyszeri csök­kentése nem vezet eredményre.

Amíg a szerves hulladékot nem zárható konténerekben tárolják, és hozzáférnek a galambok, mindig visszatérnek a környékre. Például a panellakótelepekre, ahol a magas házak erkélyei és lapos tetőzete remek fészkelőhelyeket kínál, akárcsak a nyitott párkányok és padlásterek. A lehetséges fészkelőhelyeket városszerte meg kellene szüntetni beülőtüskék és védőhálók szakszerű felszerelésével, nemcsak a közterületek és középületek, hanem a magánlakások kezelőinek, tulajdonosainak is. Minden magasan lévő 20-szor 10 cm-es, nagyjából vízszintes felület alkalmas fészkelőhely, így számolva több 10 millióról van szó. Ezekhez az intézkedésekhez kapcsolódva lehetne elgondolkodni, hogy érdemes-e például olyan takarmányt kiszórni a város főbb pontjain, amelybe fogamzásgátló szereket kevernek. Sok százmillió forintba kerülnek egy ilyen akció szervezési és anyagi költségei, és a hatása sem biztos. Mindezek előtt viszont meg kellene tiltani a galambok etetését – véli Or­bán Zoltán.

A tiltást és a bírságot Lon­donban és Velencében már bevezették, annak ellenére, hogy a Trafalgar és a Szent Márk téren tradicionális üzletág volt a madár- eledel-árusítás. Bu­da­­pes­ten a kiszolgáltatottság és a magány is hagyományos, a köztéri felügyelőknek leggyakrabban olyan idős nyug­díjasokkal szemben kéne érvényesíteni a büntetést, akiknek a galamb­etetés lelki támaszt jelent.
– Budapesten a madarak etetése ugyan nem tilos, de a közterület szennyezése szabálysértésnek számít a köztisztaságról szóló kormányrendelet értelmében. Háromezertől húszezer forintig terjedő helyszíni bírság szabható ki érte – tudtam meg Janocsek Fe­renctől, a közterület-felügyelet szóvivőjétől. A felügyelők azonban inkább csak figyelmeztetnek, és kidobatják vagy eltetetik a madár­eledelt a „tettessel”, de mindig nem lehetnek a közelben.

Ahol még a galamb se jár

városháza A galambok túlszaporodását többféle módszerrel próbálják meg­­fékezni. Az egyik legtermészetesebb a sólymászok segítségül hívása, ha ugyanis hetekig portyázik sólyom vagy héja egy területen, elijeszti onnan a galambokat hosszabb időre. Németország egyes városainak környékére ezért telepítettek vándorsólymokat, de Budapesten is alkalmaznak betanított ragadozó madarakat hasonló célra, például a Ferihegyi reptér körzetében. Nagyvárosi méretekben azonban nyilvánvalóan nem megfelelő ez a megoldás.

Galambriasztók

A rózsadombi megoldás az akusztikus és az elektromos zavarókészülék. Olcsóbb a párkányra acél beülőtüskéket szerelni, ám ez csak szakszerűség mellett hatásos. A legvagányabb a házibuher, ha például a virágdoboz földjébe kis vásári papírforgókat szúrunk. Ha rendszeresen hessegetünk is, pár hét alatt elszokszak az erkélyünkről a galambok egy időre. (Értsd átköltöznek a szomszédba.)

Sajtóhadjárat

Kedden jelentették be, hogy a fővárosi kabinet arról határozott: felmérik a galambállományt és a túlszaporodás megoldásának lehetőségeit. Az indítvány a szocialista főpolgármester-helyettes, Hagyó Miklós nevéhez fűződik. Londonban ugyancsak egy szocialista, de főpolgármester, Ken Livingstone üzent hadat a Trafalgar téri galamboknak. A brit sajtó felrótta neki akkor – legalábbis a Népszabadság 2001. június 8-ai tudósítása szerint –, hogy egy galambok elleni átfogó keresztes hadjárat némileg aránytalan erőfeszítés ahhoz képest, hogy sorozatosan metrós sztrájkok bénítják a várost. De ha már itt tartunk, tudjuk, mi az
a három dolog, ami a háborúhoz kell. A fővárosi kabinet pénzkeretet mégsem rendelt a galamb­háború tervéhez. Sőt, bár a városháza szóvivője azt mondta: a Magyar Madártani és Természet­védelmi Egyesület (MME) és a Fővárosi Állat­egészségügyi Állomás felkéréséről is döntöttek, szerdán egyik szervezet sem tudott arról, hogy őket be akarják vonni valamibe.