Nekünk, magyaroknak tanulságos lehet, ahogy Sárközy elnök az elmúlt egy évben a bűnözést és a cigánykérdést emelte politikája középpontjába, mert ezen a téren aligha hibázhat, a többi kérdésben viszont eredménytelen. A gazdaság csak nem akar lendületet venni, új munkahelyek csak nem akarnak születni, a költségvetési deficit (megszorítások nélkül) csak nem akar csökkenni. Úgyhogy rendet! Legyen legalább rend!

Hiszen ki ne akarna megszabadulni a koszban és mocsokban kéregető román és bolgár cigányoktól, akik televécézik az ápolt francia közparkokat? Az ő kitoloncolásukat erőltetni (az udvarias megfogalmazás szerint, az illegális bevándorlás problémáját megoldani) errefelé természetesen széles támogatásra számíthat. De ami még ennél is tanulságosabb, az egy másik javaslat, a büntetési tételek megemelése és szigorítása.

Mert miközben Magyarország épphogy csak eljutott a „három csapás” elnevezésű törvénymó­dosításhoz, amely különleges szigorúsággal bünteti a visszaeső erőszakos bűncselekmények elkövetőit, nos, eközben Franciaország már az „első csapásnál” tart.

A javaslat szerint bárki, bármilyen előélettel követne el bűncselekményt, azonnal börtönbe menne. Nincs olyan, hogy csak „felfüggesztettet” kap, tekintettel korábbi büntetlen előéletére. A francia zsargonban „minimum-ítélet”-nek nevezik ezt a javaslatot, amit Sárközy kiegészített még azzal, hogy mostantól a betörő, tolvaj kiskorúak is felnőtt bíróság elé kerülnének, és onnan azonnal börtönbe.

A józan párizsiak ezt hallva azért már az „ésszerűség” határainak betartására hívták fel Sárközy elnök figyelmét. De mit tudna tenni? A nép, az istenadta nép csak az ilyen döntéseit támogatja. Mert amikor 2 évvel meg akarja emelni a nyugdíjkorhatárt (szintén eheti történet), akkor azonnal milliók mennek az utcára tüntetni. Maradnak a cigányok és a tolvajok…