A Metro Pesten és Budán melléklete most három ilyen aktuális találmány bemutatására vállalkozik: kapcsolószekrények, szemeteskukák és egy, a kézművesség hőskorát mímelő napló, mint a mai művészet ártatlan médiumai.

Stark Attila: Kulocity

Elég nehéz pontosan megmondani, miről van szó. A szerző maga úgy határozza meg: egy napló, amely a képregény, a firka, a plakát, a művészeti album és a költői ambíció ötvözete. Engem – ha szabad – az első fennmaradt magyar kötetkompozícióra, Wathay Ferenc énekeskönyvére emlékeztet, amelyet az 1600-as évek legelején a saját kezével írt, illusztrált és itt-ott korrigált a Fekete-toronyban raboskodó szerző. Ilyen Attila munkája is annyiban, hogy szintén az utolsó ceruzahúzásig, betűig, ragasztott kollázsdarabig és satírozásig maga a szerző készítette, igaz, nem török börtönben, hanem az Iparművészeti Egyetemen diplomamunkaként. Sőt, rögvest elő is állította a kötetet bőrgerinccel, kemény borítótáblával, fűzött ívekkel, miegymással, ahogy a könyv készült a kódexek vagy az ősnyomtatványok korában.

Belül azonban amolyan szabadszájú vágáns vallomást közöl, egy Bajáról Budapestre érkező fiatalét, aki a város, az alkotás és a szerelmi csalódás „vályúiban” evickél. A naiv, az absztrakt, az utcai és a popművészet evezőivel.
– Igen, mindebből van benne – mondja. Mintha valami lényegeset láttatna meg azzal, hogy bemutatja, hogyan nem sikerül pontosan bemutatnia. – A skicc nemzedékünk műfaja? – szegezem neki a kérdést. – Nem tudom, de azt hiszem, fontosabb, mint valaha. A könyvhöz a legtöbb formai inspirációt például Chris Ware „sketch-book”-jaiból, széljegyzetekkel, javításokkal együtt kiadott képregényvázlataiból merítettem. A Kulocity egy firkákból rekonstruált történet, ahol a szerkesztésnek legalább akkora szerepe volt, mint a nyersanyag elkészítésének, és egyes részletek befejezetlensége ellenére, remélem, a könyv kerek és teljes. Az Attila által készített három mintapéldány pontos másaként nyomtatott köteteket május 7-én délután négy órakor mutatja be a nagyközönségnek az Andrássy úti Írók Boltjában a szintén fiatal Roham Kiadó, amely ezzel debütál a könyvkiadásban. Az alkotást dr. Máriás Béla író méltatja majd.

Vékony Délia: Kukaprojekt

Az egyik fővárosi galéria fiatal kurátora tavaly állt elő azzal az ötlettel, hogy a kortárs képzőművészetet használjuk vizuális csapdaként az utcán. A jól ismert narancssárga és zöld szemeteskukákat, ha átalakítják mai műalkotásokká, a járókelőket hátha megfogja – a szó szoros értelmében –, és szívesebben dobják bele, mint el, a szemetet. Ugyanakkor a legújabb művészi kifejezésmódok a galériák zárt világából kézzelfogható közelségbe kerülnek a városlakókhoz is.

Május 3-án hirdetik ki a Spark Galéria kiírta pályázat 15 győztes kukatervét, amelyek alkotói megmunkálhatnak egy-egy kukát. Az originál változatokat júniusban már kiállítják a galériában, a róluk készült másolatok viszont a város forgalmas pontjaira kerülnek majd szeptemberben. Tudom, hogy nem illik elárulni az eredményhirdetés előtt, de azért rákérdezek, milyen típusú pályázatok érkeztek. – Mindenféle – válaszolja Délia – a már-már kibernetikus megoldástól, amely géphangon megköszöni, ha őt választotta a járókelő, a geometrikus formákon és a vizuális poénon alapulón át egészen a gyerekesig.
Hogy meddig lesznek az utcán? Hát tetszés esetén, ameddig meg nem öregednek, fel nem gyújtják, el nem lopják őket. A cél az örökkévalóság: a kivitelezés olyan lesz, hogy évekig is bírja, ha hagyják. Mi több, akár az összes városi kuka lehet művészi, de ahogy az örökkévalóság is, ez is a pénzen és az önkormányzatokon múlik.

Festett kapcsolószekrények

Négy huszonéves művész kapott lehetőséget arra, hogy a budapesti utcákon lévő távközlési kapcsolószekrények közül négy ilyen szürke dobozt saját alkotásának felületeként használhasson fel. A művek végleges formájukban a hét elején készültek el.
– A Lát-Kép Közhasznú Egyesület levélben kérte a Magyar Telekomot, hogy működjön együtt egy ilyen street-artos pályázat létrehozásában – mondta Hanzély Ákos, az egyesület elnöke kedden a művészek jelenlétében, amikor a Szabadság tér 8. előtt éppen az utolsó simításokat végezte  festményén Trieb Zsuzsa. A pályázat eredményeként Zsuzsa Kapcsolat Fa című festménye díszíti itt a kapcsolószekrényeket, az Attila út 2/c elé Énárt Vince Zacsi című műve került, a Bem rakpart két dobozát pedig Sági Bálint Dekorpír és Boross Gábor Zsiráfok címmel alakította át. Ez utóbbit hittem címe alapján a legklaszikusabbnak. – Végül is – mondja ajakbiggyesztve a mester –, Zsiráfok dugnak rajta.
Tehát nem tévedtem nagyot! A kapcsolószekrényeket egyébként védőbevonattal látják el a művek elkészülte után, és egy gravírozott emlékplakettet helyeznek el rajtuk, mintegy kolofonként.
– Azért én nem ragaszkodnék hozzá – jegyzi meg Bálint. – Sokan nem szimpatizálnak az utcai művekkel, elítélik az alkotóikkal együtt.

Meghosszabbított pályázat

A sok pályázó miatt a kiírást május 22-i határidővel meghosszabbították, várják az ötleteket egy újabb kapcsolószekrény átalakításához (www.lat-kep.hu). – Nincs kizárva, hogy a több ezer ilyen fővárosi dobozt mind feldíszítsük. Ha van olyan alkotó, aki vállalja csupán a hírnévért, mi álljuk az anyagköltséget – tette hozzá Kapitány Zoltán, a T-Kom arculati menedzsere. A szerzők ugyanis most 50 ezer forintos tiszteletdíjat kaptak, amit azonban a cég több- ezerszeres tételben nem tud állni.