– Több vetülete is van a kérdésnek: mi azoknak az adatoknak a védelmével foglalkozunk, amelyek hétköznapi tevékenységeink során gyűlnek fel, például amikor internetezünk. Emellett hivatalosan is generálódnak ilyen adatok – például bankkártyaszám –, és mindkettő védelmére szükség van. A böngészőprogramunk például tárolja, milyen
oldalakon jártunk, milyen adatokat töltöttünk le, 2009. január elsejétől pedig uniós rendelkezés írja elő, hogy az elektronikus tartalmakkal kapcsolatos tevékenységeinket a szolgáltatóknak naplózniuk kell. Azt nem, hogy mit írtunk e-mailben, de azt igen, hogy kinek és mikor írtunk. Ugyanez igaz a telefonhívásokra.
Mi az egészséges egyensúly: háborodjunk fel ezeken, vagy fogadjuk el őket?
– Felháborodni vagy lázadni ez ellen nem érdemes, az internet ugyanis ebbe az irányba halad, inkább tudatosnak kell lenni. Van, akit ezek a dolgok nem is zavarnak, és felviszi a teljes magánéletét az internetre, mások viszont maguk szeretnének dönteni adataik sorsáról – ehhez javasolunk mi technológiákat.
Hány százalékban „figyelhetnek” minket ártó szándékkal?
– Ezt nehéz megmondani, a válasz ugyanis attól függ, mennyire tekintünk szkeptikusan azokra a cégekre, amelyekre az adatainkat bízzuk. Adatvédelmi alapelvek minden cégnél léteznek, kérdés, hogy mennyire hiszünk ezekben.



Logikai játék a számokkal

