Tudniillik kelet felől minden járat késik, minimum „előreláthatólag húsz percet”, és „forgalmi okból”, és „szíves türelmünket és megértésünket...”. Ráadásul mindezt egy romos, elhanyagolt, bagó- és ürülékszagú vasútállomáson.
Szóval vannak indokaim, miért is járok be autóval minden környezettudatosságom ellenére. Ma reggel is ezt tettem.

Feszült figyelemmel kerülgettem városom főutcáján a kátyúkat. Több­ségük november óta keletkezett a hálósan repedezett, össze-vissza foltozott, nyomvályús burkolaton. Egyre nagyobbak, egyre mélyebbek, és egyre szaporodnak. A szlalom nálunk olimpiai sportág. A műlesiklók botokat kerülgetnek, mi kátyúkat. És vannak a derék csatornafedlapok is, végig a Kossuth Lajos utcán, kilenc éve táncoljuk őket körül.

Gödöllőn az állami kezelésű utakat onnan lehet felismerni, hogy azok van­nak teli bombatölcsérrel, míg az ön­kormányzati utak zöme elfogadható. Hát nem érdekes? Létezik másfajta fenntartói gyakorlat is. Szóval lavírozás alatt rádiózom. Egy nőszemély a mikrofon mögül kárál, hogy milyen rossz ma Pesten, mert kátyúzás okoz fennakadást a közlekedésben itt is, meg ott is, sorolja. Ha nem kátyúznának, eszes kolléganőm nyilván azon szörnyülködne, hogy miért sok a kátyú – de hagyjuk meg a sapkát a nyuszika fején!

Egy mérnök tanártól tudom, hogy a mi klí­mán­kon átlag 10-12 év az aszfalt élettartama. Ez idő alatt veszíti el rugalmasságát, kristályosodik, ezért jönnek létre a repedések és születnek a kátyúk. Egy ideig olcsóbb foltozni, egy adott kátyúszám után érdemesebb felmarni, és az egészet újraburkolni. A közgazdaságtan ezt életciklus­gör­bé­nek mondja. 12 évnél van a ráfordításgörbék met­széspontja, onnantól nem kifizetődő kátyúzni.

Olyan országokban, ahol a döntésekbe több beleszólásuk van a hozzáértőknek, mint a politikusoknak, évtize­dek óta tervezett rendszerességgel hajtják végre az útburkolatcseréket. Ettől a fenntartás költségei előre tervezhetők és a lehető legalacsonyabbak, az utak színvonala pedig egyenletesen jó.

Ja, és rendszerben gondolkodnak. S-Bahnok hordják – versenyképes áron – az agglomerációból az ingázókat, P + R parkolók biztosítják az autóról való átszállást, és elkerülőutak mentesítik a városokat az átmenő forgalomtól. Az em­berek nem kapnak kora reggel idegösszeomlást, útban a munkahelyükre. Ehhez képest kolléganőm azon problémázik, hogy miért kátyúznak valahol. Vicces országban élünk.