No hiszen, lehet kapaszkodni! Négy táblázat, jól összenyomott sorokkal, hogy minél több rovat férjen bele. Megtölt nyolc nagy oldalt. Hanem ezzel nincs vége! Hozzá a kitöltési útmutató aprócska betűkkel teliírt öt oldal, meg háromoldalnyi értelmezési segédlet.

Mindez a vállalat kutatás-fejlesztési tevékenységeiről szóló adatgyűjtést szolgálja.

Rendben van, mérnökként jól tudom és értem, hogy mérni kell, adatokra mindenütt szükség van, különben csak általános, üres szólamok és megalapozatlan hitek irányítanák a koncepciókat és döntéseket. A statisztika életünk fontos szolgálója, az összegyűjtött adatok elemzéséből, kapcsolatainak feltárásából lehet okulni, következtetni, és okos, célravezető, jövőt megalapozó elképzeléseket, stratégiákat kialakítani.

Voltaképpen nem is rosszak a kérdések, érdemi módon lehet majd belőlük ismereteket gyűjteni arra, hogy hazánkban milyen a kutatás-fejlesztés állapota, honnan származnak a forrásai, hány ember dolgozik e téren. (Zárójelben: előre tudni, kevés a forrás is, az ember is, ha az Európai Unió fejlett országaihoz hasonlítjuk. De e kijelentést kemény adatokkal kell alátámasztani, hogy változásokat lehessen követelni.)

Hát akkor mi bajom? A pazarlás. Két éve már bejelentettük, kicsinyke cégünknél nem folyik kutatás és fejlesztés, más a működéstere. Ennek ellenére kiküldték ezt a vaskos csomagot, mintegy húsz sűrűn telegépelt oldalt. Márpedig nem kevés pénzt visz el a szép fehér papír, a nagyalakú boríték, a festék a nyomtatáshoz, a borítékolás, a postaköltség. Innen-onnan nagyságrendben több száz forint.

És hányan kapják hozzám hasonlóan feleslegesen? Meg aztán még ezen kívül hány, de hány hasonló, sűrűn teleírt nyomtatványt, űrlapot kell kitölteni a különféle hatóságok részére? Mennyi munkaóra ez? Egy nagyvállalat e célra egész osztályokat tarthat fenn, de a szavakban mindig támogatott, ám a valóságban rengeteg bürokráciával sújtott kicsiknél óriási teher már az elolvasásuk is, hát még a megválaszolásuk.