Nyugat-Európából, Észak-Amerikából a miénknél is zordabb viszonyokról kaptunk híradásokat. Pedig előtte ugyancsak riogattak a hivatásos klímaféltők, hiszen éveken át másik irányban voltak szélsőségesek a telek: se hó, se hideg – na, ugye, máris nyakunkon a globális felmelegedés.

Vagy mégse. Néhány év teljességgel alkalmatlan olyan hosszú, nemhogy évszázados, inkább évezredes távlatokban változó folyamatok megítéléséhez, mint a globális klímáé. Pedig milyen gyönyörű modellekkel igazolják teóriáikat azok, akik főhivatásként élnek (és egész jól megélnek) az éghajlatváltozás jóslásaiból.

Hálózatba összekapcsolt számítógépek, szuper méretű memóriák, tudományos elméletek szolgálják modelljeiket. Valóban sok minden megtudható belőlük, csak éppen az a gond, hogy az ilyen nagyon bonyolult, sokszorosan összekapcsolt, visszacsatolt rendszereknél, mint bolygónk éghajlata, még azt sem lehet pontosan tudni, mit hanyagolunk el, és az milyen hatásokkal járhat. Ismerik, ugye, a frappáns hasonlatot a pillangó szárnyának rebbenéséről Hongkongban, amitől tornádó támadhat Floridában? Ráadásul a levegőnek és a nagy vizeknek, óceánoknak a változásai igen erősen eltérnek egymástól, és ez mind nehezíti a megbízható modellezést.

De persze az egész mögött egyre nagyobb hasznokat hozó üzlet rejlik. Rengetegféle árut lehet már reklámozni, mutatós címkékkel ellátni a globális felmelegedés ürügyén. A minap olvastam egy nemzetközi hírű szakember, Szöllősi-Nagy András némileg érdes, de nagyon igaz szavait: „Kapitális botorságok jelennek meg a médiumokban, és a szélsőségesen túlhajtott klímapolitizálás következtében kialakulóban van a klímaváltozás-vallás.”

Természetesen vizsgálni kell a bolygónknak és vele az emberiségnek további létét befolyásoló tevékenységeket, a belőlük fakadó következményeket, hogy kellőképpen és időben be lehessen avatkozni az esetleges káros folyamatokba. A baj csak az, ha az üzleti érdekek vallássá merevítik a tudományos megismerést.