A bioélelmiszerek közvetlenül a kutyakaják után következtek, szomorú mementójaként annak a kornak, amikor madáreledelnek hívta a köznyelv a müzliféléket. Így libasorban, egymás mögött tolt kocsikkal elindultunk a zöldséglevek irányába.

Ahogy lefékeztem a kocsit, szinte hallottam az utánam caplató, nehezen lélegző ember szívdobogását, amely a hajszálerek minden ágát-bogát betöltő dübörgéssé erősödött. Kis híján továbbvitte a lendület, és akkor magára maradt volna. Átsuhant rajtam a döbbenet: Ez az ember még életében nem vásárolt bulátát!

Hosszan-hosszan nézte a polcokat. Ki akartam próbálni, beraktam egy zacskó kölest a kocsiba. A férfi néhány másodperces késéssel megismételte a mozdulatot. Fogalmam sincs, mi a teendő egy zacskó kölessel, de most már kínos lett volna visszarakni. Ez a pasas egy kezdő biovásárló, nyilvánvaló volt, semmiféle koncepció nincs a fejében. Ki tudja, mi hozta a lúgosítóteák, zabkorpás bucik, árpafűlevek és gluténmentes termékek világába?

Olvastam egy cikket arról, hogy az utóbbi években inkább a férfiak életkilátásai javultak, ami nem kunszt, hiszen sokkal rosszabb helyzetből indultak. Mind gyakrabban mutatják ki az érzéseiket, kevesebb az elfojtás, míg a nőknek szinte férfiassá kellett válniuk, miközben a hagyományos szerepekben is helyt­állnak. Nagyobb stresszt élnek át, mint korábban. A két nem várható élettartama, ha lassan is, de biztosan közeledik. A verseny-szféra ránevelte az embereket az öngondoskodásra, a nagyobb stresszt csak az egészséges bírja. Egyre több férfi sportol, jár menedzserszűrésre, fogyaszt táplálékkiegészítőket és – rendszerint párja buzdítására – kóstol bele a biotáplálkozásba.

Az egészségtudatos férfi koloncként követett, és én meghatottan rakosgattam a kocsiba mindenféle ennivalót. Aztán kikeltem magamból, mint tészta a dagasztókendőből, elég volt fél lépést tennem az újságok felé, és a pasas a kölessel elsunnyogott. Ha jól láttam, a nyuszis magazin irányába.