A 45 évnél fiatalabb tudósok közül idén huszonketten nyújtották be pályázatukat. A napokban az illetékesek másodszor hirdettek eredményt a 300 millió forint elosztásáról.

Az idei díjazottak: Fekete Csaba orvos, Galajda Péter fizikus, Gali Ádám fizikus, Kóczy Á. László matematikus, közgazdász, Soós Tibor vegyész, Stipsicz András matematikus és Szakács Gergely orvos.

A játékelmélet komoly dolog

Kóczy Á. László harmincnégy esztendős matematikus, közgazdász egyetemi tanulmányait Cambridge-ben végezte, majd a Leuveni Katolikus Egyetemen szerzett doktori címet. A Lendület pályázat győzteseként az MTA Közgazdasági Intézetében játékelméleti kutatócsoportot hoz létre. Olyan helyzeteket vizsgál majd, ahol megengedett a játékosok közötti együttműködés, és a közös tevékenység hat azokra is, akik nem résztvevői az adott játszmáknak.

Az Ön szakterülete a játékelmélet. Annak segítségével lehet nyerni a pókeren vagy a ruletten?
– Van, akinek sikerül, hiszen segíthet a döntésekben, de a játékelmélet ma már valójában főként gazdasági, politikai kérdésekkel foglalkozik. Alkalmazható a hadászattól kezdve a piaci verseny modellezésén keresztül például a környzetvédelmi egyezmények tervezéséig. A tudományág megalkotója, a magyar Neumann János azonban tényleg a játékszenvedélye miatt látott hozzá az új matematikai diszciplína megalkotásához: ő pókerezni szeretett és az érdekelte, hogy hogyan érdemes blöffölni. Nagyon hamar rájött azonban, hogy az általa feltárt törvényszerűségek széles körűen alkalmazhatóak. Máig is a közgazdaságtan egyik alapműve Oskar Morgensternnel 1944-ben írott könyve,
A játékelmélet és gazdasági viselkedés.

Nekem, az adófizetőnek miért jó, hogy az Ön kutatócsoportja az általam befizetett pénzből forrásokhoz jut?
– A játékelmélet – bár itthon nem sokat foglalkoztak vele – jellemzően magyar szakterület maradt Neumann után is, hiszen az Amerikában dolgozó Harsányi János is játékelméleti munkásságáért kapott Nobel-díjat. Az tehát, hogy ennek a teóriának tudományos kutatócsoportja lesz, már üdvös
dolog. Sajnos az eredmények hozzánk korábban alig jutottak el, így lemaradtunk a közgazdászképzésben és a döntéshozók
informálásában is.

Miben lesz a mainál jobb az a Magyarország, ahol a politikusok mellett olyan közgazdászok dolgoznak, akik ismerik a játékelmélet újdonságait?
– Mindenki számára kedvezőbb döntések kezde-
ményezőiként a jelenleginél előnyösebb helyzetbe juthatunk például az Európai Unióban. Játékelméleti háttérrel könnyen megérthető mondjuk, miért jártak jobban az EFTA vámunió országai közös uniós csatlakozásuk idején, mint mi volt KGST-
tagok, akik egymással versengve kényszerültünk arra, hogy végül kedvezőtlenebb feltételeket fogadjunk el. De van frissebb példa is, az új lisszaboni szerződés eredményeként Magyarország több mint 30%-ot vesztett döntési súlyából, míg a tárgyalásokat vezető Németország jól járt. Lefogadom, hogy Angela Merkel tanácsadói jobban ismerik a játékelméletet, mint a magyar küldöttség szakértői.
A nemzetközi gyakorlat bebizonyította, hogy az állam jelentős összegeket spórolhatna meg, ha a közbeszerzések rendszerét a játékelmélet tételei szerint alakítaná át.

Arról mond-e valamit a játékelmélet, hogy mi van akkor, amikor egyes szereplők felrúgják a szabályokat?
– Hogyne, bár ez már nem közvetlenül az én szakterületem. De bizonyítható: az a jó törvény, amelyet megéri betartani. Például, mert a kartellező tudhatja, hogy előbb-utóbb lebukik, és akkor nem a jelenlegi magyar mérce szerinti büntetésre számíthat. Az úgynevezett sólyomgalamb játékok pedig régen bebizonyították, hogy a szabályokat megszegő potyázó sólymok csak addig járhatnak jól, amíg a példájuk nem ragadós. Ha túlságosan elszaporodnak, akkor szétesik az egész rendszer.
akikért

A világ verseng – Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének véleménye

Óriási öröm volt a beérkezett 22 pályaművet olvasni. A harmincegynéhány éves pályázó tudósok között nem egy akad, akinek a publikációs listája vetekszik olyan kollégák eredményeivel, akiket most vettünk fel az Akadémia rendes tagjai közé.

Meggyőződésem, hogy a mi intézményünk egyik alapvető feladata, hogy a kiváló fiatalok számára itthon te-
remtsünk kedvező munkafeltételeket, hiszen azt az inspirációt, amit valaki 30-as éveiben megkaphat egy-egy elismeréstől, később már nem lehet pótolni. Fontos, hogy a részrehajlás látszatát is kerüljük, ha viszont a kiválasztás igazán fair módon történik, nincs is reklamáció.

Tudni érdemes: a tehetséges és teherbíró kutatókért az egész világ verseng. Az Egyesült Államoktól Szingapúrig óriási pénzeket fektetnek be abba, hogy megvásárolják azok teljesítményét, akiktől a legjobb ötleteket, eredményeket várják. Nekünk azonban nem kell velük állnunk az összegszerű
licitet, hiszen a fiatal magyar kutatók nagy része szívesen marad itthon, saját hazájában, ha méltó kutatási és életfeltételeket tudunk számukra teremteni.