Idejár az a 24 diák, aki a főváros kezdeményezésére, a Comenius-program keretében, tehát európai uniós támogatással utazhatott ki Clichybe, amely
az ottani viszonyok között számít hátrányos helyzetűnek.

Így találkozhattak francia- és magyarajkú hátrányos helyzetű gyerekek – a mi csoportunk többsége roma származású –, ismerkedhettek meg egymással, s válthattak szót, már amennyire tudtak, franciául, angolul, vagy éppen a gyerekek nemzetközi nyelvén.

Mindenesetre franciák és magyarok egyaránt jól érezték magukat a másik közegben, az övéktől eltérő kulturális világban, más tradíciókkal találkozva, s éppen ez a Comenius- program célja, így valósulhat meg kicsiben, de a résztvevők számára életre szólón, a „kultúraközi kom- munikáció”.

S mégis kinek mi tetszett a legjobban a Szajna, illetve a Duna partján?
– A franciákat az öt nap alatt legjobban a Széchenyi fürdő bűvölte el – mondja Csere Margó magyar–francia szakos tanár, a program koordinátora, a mieinknek pedig még a lélegzete is elállt, amikor megpillantották a Notre Dame tornyait. Nem ők az elsők, s nem is az utolsók, akikkel ez történt.

Az egyik hírhedt külváros

A Párizst övező számos külváros – banlieu – egyikeként Clichy neve öt éve bejárta a világsajtót, de legalábbis az európai médiát.

Itt szenvedett halálos áramütést két bevándorolt tizenéves fiatal – Bouna és Zyed –, akik a rendőrség elől igyekeztek menedéket keresni. Szörnyű haláluk országszerte óriási tiltakozást váltott ki, egyszersmind ismételten ráirányította a figyelmet a bevándorlók gondjaira, életkörülményeire.

Ebből a 29 ezer lakosú városból érkezett májusban huszonnégy, 14–16 éves diák, zömükben színes bőrűek, akik Fekete- vagy Észak-Afrikából származnak. Ezt a látogatást viszonozták a közelmúltban a nyolcadik kerületiek.