A telefonunk, a fax is csak árammal megy, a mobi­lunk meg lemerült. Azon drukkoltam, hogy a fagyasztóban lévő élelmiszer kibírja-e az áram visszatértéig.” Nem volt egyedül a vészben, azokban a napokban kaphattam volna hasonló levelet veszprémi ismerőseimtől is.

Nem véletlen, hogy a viharok nyomán a katasztrófavédelem vezetője raportra rendelte az áramszolgáltatókat. No jó, finoman fogalmaztak: megbeszélik, hogy a jövőben szíveskedjenek gyorsabban eljárni. Néhány évtizede nem így volt. Külső villanyszerelő rokonom, isten nyugosztalja, mesélte, egy-két óra alatt kellett kijavítaniuk a hibákat, vezetékszakadásokat. Pedig régen nem is voltak olyan modern eszközökkel felszerelkezve, mint manapság. És akkor is előfordultak sűrűn viharok, különösen augusztusban.

Éppen ideje ráébreszteni a villamos szolgáltatókat – az állampolgárokat védő kormányzati ráhatásokkal –, hogy ez a kényelmes­kedés technikailag nem magyarázható, és ha kell, igen­is büntetendő. Döbbenten láttam például a tévéhíradóban, hogy a nagy viharban szikráztak a vezetékek, ahogyan a szél hozzájuk verte a faágakat. Ez nem történhetne meg, ha rendszeresen ellenőrzik a szakaszokat, és a közel hajló ágakat eltá­volít­ják. De van-e rendszeres ellenőrzés, lemetszés? Bár az is megtörtént, hogy nekivadulva, feleslegesen kiirtották egy egész utcasor gyönyörű fáit.

Talán nem is meglepő, hogy jelenleg napokba telik, amíg helyreállítják az áramszolgáltatást. Mert vajon van-e most elegendő jó szakmunkás és hozzáértő vezető szakember? Milyen az utánpótlás? Jelentkeznek-e erősáramú mérnöknek okos ifjak és szakmunkásnak jó eszű, de inkább a gyakorlati munkát kedvelő fiatalok? És vajon milyen emberek vezetik a szol­gáltató vállalatokat? Elkötelezettek-e, hogy nekik szolgálniuk kell a fogyasztókat, akik borsos díjakat
fizetnek, megteremtve a cégnek a profitot? Nagyon időszerű tehát, hogy a kormányzat kemény szabályozással, „vihartörvénnyel”, ha kell, büntetésekkel teremtsen biztonságot a polgárainak. Mert modern korunkban villany nélkül nincs élet.