lismerem, száguldozni vágyó sebességmániásoknak tartottam őket. Pedig nem azok. Mert hol van az megírva, hogy nem lehet változtatni a szabályokon? A közlekedési szabályokat emberek hozzák, egyáltalán nincsenek kőbe vésve.

Itt van példának a kerékpárosokat segítő szabálymódosítás. Akarták – megkapták. Úgy tekernek, ahogy akarnak. Szerencsére a táblahiányból csak (még nagyobb) káosz van, áldozatok nincsenek.

A sebességimádók sem veszélyforrások, hanem úttörők. Tavaly még nem érett meg a helyzet a sebességhatárok eltörlésére. De szerintem a mai forradalmi hangulatban könnyebben toborozhatnának híveket. Ha elég hívük lesz, sikerre vihetik az ügyüket. A többség akarata csodákra képes.

A közútjainkon amúgy évek óta tart a küzdelem. Nyílt lázadás a minket, haladni vágyókat gúzsba kötő, nemzetközileg elfogadott szabályok ellen. Kezdetben töröljük el az autópályákon a sebességkorlátozást. Ha már kilencven év után szabadon főzhetünk pálinkát, miért ne száguldozhatnánk a németekhez hasonlóan? Nehogy már Brüsszel írja elő, hogy hányan halhatunk meg az utakon! Elég volt, nem leszünk még egyszer olyan szolgalelkűek, mint a szovjet nagytestvérrel voltunk.

A mi közlekedési kultúránk olyan-amilyen, de a miénk, és magyar. Mit kell felháborodni a piroson áthajtók miatt, az egyirányú utcában szembemopedezőktől és a járdákon nagymotorozóktól? A mostani forradalmi hangulatban igenis merjünk nagyot álmodni.

Mi lenne, ha eltörölnénk a KRESZ-t? Rögtön nem menekülnének a rendőrök elől a jogosítvány nélkül vezetők, nem kellene az egész városon át üldözni az ittas sofőröket, hiszen nem szegnének szabályt. Ha a többség a szabálynélküliséget akarja – kiharcolhatja! Hiszen a többség bármit ki tud harcolni.

Éljen a magyar közúti függetlenség! A fal felé száguldva persze azért érdemes arra is gondolni, hogy a fizika törvényeit nem többségi szavazással hozzák.