Az elmúlt években sokféle földrengés, hurrikán, szökőár és árvíz pusztított világszerte. Több százezren meghaltak, földönfutóvá váltak, de a világ összefogott, adományokat gyűjtött, hogy az élet minél előbb vissza tudjon állni a megszokott kerékvágásba. Ám a legtöbb helyen „valamiért” gondot okozott a segélyek megérkezése és az újjáépítés is csak vánszorog.

Pakisztánban az elmúlt 80 évben nem esett összesen annyi eső a monszunévszakokban, mint most. A katonaság még mindig a víz fogságában rekedt embereket menti. A menekülteknek tiszta ivóvízre lenne szükségük, mert a kutak tele vannak iszappal és ráadásul használhatatlanok is.

Az Egyesült Államok 10 millió dolláros gyorssegéllyel, 50 ezer adag étellel, négy mentőhajóval és két víztisztító berendezéssel segíti az országot. Itt is az kérdés, hogy mennyi idő múlva és valóban azok kapják-e a támogatást, akiknek a legnagyobb szükségük lesz rá?

Pakisztáni árvízhelyzet
– Két százalékponttal fog csökkenni Pakisztán gazdasági
növekedése ebben az évben az árvíz miatt: az emberek
tömegesen vesztették el állásukat, és az infláció is szárnyal – figyelmeztette beszédében a kormányt Juszuf Raza Gilani miniszterelnök, zord éveket jósolva az egyébként is törékeny gazdaságnak.
– Az ország termés- és állatállományának, valamint öntözőrendszerének egyötöde elpusztult.
– A kormány azt reméli, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ennek fényében enyhíti 11 milliárd dolláros kölcsönének
feltételeit.

„A segély osztása botrányt okoz”
Nógrádi György bizonságpolitikai szakértő.

A segélyek kiosztása milyen biztonságpolitikai kérdéseket vet fel?
– Eddig bárhol osztottak adományt, szinte mindig botrányba fulladt, hiszen akár élelmiszert, akár pénzt küldenek, kevésnek bizonyul. Ez pedig a lakosság zavargásához vezethet. A gyorsaság is fontos tényezőnek számít: aki először segít, attól függetlenül, hogy a Vöröske­resztről vagy tálib katonáról van szó, kivívja a he­lyiek szimpátiáját.

Mennyire ellenőrizhető a pénzsegélyek útja?
– Csak akkor, ha a felajánlást nem adják át az or­szág kormányának, mert ezután sokszor az össze­gyűjtött pénz egy tetemes része a hivatalnokok zsebébe vándorol. A segélyt
a különböző szervezetek saját embereivel kell szét­osztani, de előtte meg kell kérdezni a lakosságot, mire van a legnagyobb szükség. Ezenkívül sok segélyszervezet a pénzadomá­nyok egy részéből tartja fenn magát, sőt szélsőséges esetben az összeg egy részét akár be is fektetheti.

Hogyan lehet kiválasztani, hogy melyik szervezeten
keresztül adakozzunk?
– Mindenképpen azok közül kell választani, amelyek már régebb óta tevékenykednek. Emellett érdemes megnézni, hogy a különféle segélyszervezetek mire költötték a korábban összegyűjtött pénzeket. Ezután pedig már csak bízni lehet abban, hogy a felajánlásunk végül azokhoz kerül, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.

Katrina: eltűnt a bizalom

Megerősített gátrendszer és megrendült bizalom: ez jellemzi New Orleanst öt évvel a Katrina hurri-kán pusztítása után. Az emberek 57%-a szerint ma sem lennéek jobb helyzetben egy természeti katasztrófa idején, mint akkor. Az amerikai kormány 15 milliárd dollárt adott a védelmi fej­lesztésekre, a NASA dolgozik a hurrikán-előrejelzési rendszeren. 2010 júliusában 355 ezer ember él New Orleansban, ez
a katasztrófa előtti lakószám 80%-a.

A híres dzsesszzenészek egy része viszont visszatért: házaikat a nemzetközi összefogásnak köszönhetően építhették fel. De
kihalt egy életforma, amelynek újjáteremtésére nincs pénz és erő. Virágzik a katasztrófaturizmus, és a louisianai partoknál, ahol még nem épült meg a gát, a tenger évente 62 négyzetkilométert szerez vissza a száraz­földből.

Segélyezés természeti katasztrófa után

L’Aquileát 2009 áprilisában rázta meg egy erős földrengés, amely több száz halálos áldozatot követelt, és romba döntötte az olasz város történelmi köz­pontját. Az ígért házakban kevesen jutottak otthonhoz, mert a maffia is beszállt az újjáépítésbe. Idén ezrek tüntettek emiatt Rómában.


Haitit ez év elején pusztító földrengés döntötte romba. Alig 24 óra alatt 7 millió dollár gyűlt össze a Vöröskereszt segélyvonalán. Ennek ellenére az újjáépítés vontatottan halad, az emberek nagy része ma is sátortáborban lakik, nincs áram és vezetékes víz. A világ pedig eközben felejt.


­2004 karácsonyán cunami pusztított az Indiai-óceánon. Példátlan segélyfo-lyam kezdődött: csak az EU- és az OECD-országok 13 milliárd dollárt gyűjtöttek össze. A térségben 2005 végén még 1,7 millióan éltek sátorban, mára a luxusszállodák újjáépültek. A helybéliek többsége pedig vár...


A Katrina hurrikán 2005-ben tarolta le New Orleanst, a mentés hamar összeomlott. Bush három nap múlva repülőről nézte meg a történteket: kormá- nya több segélyt adott a republikánus Mississippi államnak, mint a demokrata Louisianának. A lakosság egy része örökre elköltözött.