A családosok számára most, a tanévkezdés után derül ki a gyerekek időbeosztása is, így most lehet döntést hozni a szülők „órarendjéről” is. Tanulni pedig felnőttként is kell: egyre többen vannak ezzel tisztában. Akinek nincs munkája, azért, hogy legyen – vagy lehessen –, akinek pedig van, annak azért, hogy megtarthassa, netán egy jobbra válthasson.

Tanulni persze nem olcsó – kivéve, ha az ember 23 év alatti és első szakképzettségét szerzi, mert akkor ingyenes.
A tanfolyami költségek nem csupán a tandíjból állnak: mindig érdeklődjünk, hogy mennyibe kerülnek a tankönyvek, és maguk a vizsgák: igencsak megemelhetik az árat!

Az sem árt, ha előzőleg tájékozódunk a munkaerőpiacon: mennyit érünk majd az adott végzettséggel? Csak egy jól hangzó „divatszakma” papírját kapjuk meg, amellyel nem fogunk majd tudni elhelyezkedni, vagy jelentősen növeljük az esélyünket egy állásra, vagy egy, a mainál jobb állásra?

Persze a tanfolyamszervezőknek sem könnyű. Sokan panaszkodnak, hogy nehéz feltölteni a keretszámokat: a felsőoktatási „dömping” elszívja a diákokat, akik közül sokan inkább egy piacképtelen diplomát akarnak megszerezni, mint egy adott esetben sokkal hasznosabb szakképzettséget. Másrészt sokan nem tudják finanszírozni a „pénzes” tanfolyamukat: a munkaadó nem támogatja őket, vagy el sem engedi a „diákot”.

Pedig sokszor a munkaadó is jól járna: sok cégnél nem tudják, hogy a szakképzési hozzájárulás terhére akár képezhetnék saját munkatársaikat is, így egy adó jellegű teher helyett saját kollégáikkal – és így természetesen magukkal is – tehetnének jót.