Ha az átlagembert arról kérdezzük, szerinte mely népcsoport tagjai teszik ki a legnagyobb bevándorlói közösséget Magyarországon, szinte biztos, hogy kapásból a kínaiakat említi. És tévedni fog: magyar etnikumú és identitású román, ukrán és más szomszédos országbeli állampolgárok érkeznek ide a legnagyobb számban.

A szomszédból jönnek

A hozzánk érkező migránsok körülbelül hatvan százaléka uniós állampolgár.
A legtöbben a szomszédos országokból érkeznek és magyar ajkúak: munkavállalás, családegyesítés vagy tanulás a költözésük célja. Az európai országokból érkezők biztos státussal jönnek, a bizonytalanabb szociális helyzetű menekültek száma elenyésző, egy százalék az összes bevándorló közt. Ennyiből is kitűnik, hogy a menekültektől és a rendezett helyzetű bevándorlóktól sincs okunk félni.

Keveseknek célország

Kováts András, a migránsok ügyeivel foglalkozó Menedék Egyesület vezetője menekültekkel és egyéb bevándorlókkal egyaránt találkozik, szinte nap mint nap.

Humanitárius segítségért főként menedékkérők és menekültek fordulnak hozzájuk, hisz aki munkavállalását, lakhatását, egészségbiztosítását bevándorlóként már megoldotta, az nem szorul a Menedék segítségére.

– Kulturális programokon más bevándorlókkal is találkozunk, de a szociális ügyekben főként menedékkérőkkel és menekültekkel foglalkozunk – mondja Kováts András. Egy másik nagy programjuk az idegenrendészeti fogdákban menekültstátusra vagy kiutasításra váró külföldiekkel foglalkozik, az ő mindennapjaikat igyekeznek elviselhetőbbé tenni. A státust kapott menekülteknek a magyarországi boldogulásban, albérlet-, iskola- és munkakeresésben segítenek. – A legtöbb menedékkérő számára Magyarország nem célország – mondja Kováts András.

– Szomáliából, Irakból, Afganisztánból, a világ veszélyesebb sarkaiból érkeznek, kevésbé konkrét elképzelésekkel. Biztonságos országban akarnak élni, egyről a kettőre szeretnének jutni, az Európai Uniót – és benne Magyarországot is – ilyen helynek gondolják. Ha konkrét célország ötletével jönnek, ez általában nem Magyarország. Németországba, Olaszországba, Nagy-Britanniába vagy Franciaországba igyekeznek. Aki itt akar maradni, annak már él rokona, családtagja vagy ismerőse Magyarországon – magyarázza. Annak oka, hogy sokan mégis huzamosabb időt töltenek el hazánkban, az, hogy az uniós menekültügyi rendszer azt követeli meg, hogy abban az országban kell lefolytatni a menekültekkel kapcsolatos eljárásokat, ahol beléptek az unióba.

Egzisztenciaféltés az ok

A magyarokban mégis van idegenkedés a bevándorlókkal szemben. Ennek fő okaként Kováts András azt emeli ki, hogy kevés a bevándorlónk, nem ismerjük őket, a határon túli magyarokra pedig nem is tekintünk migránsként.
– Sok ember érzi úgy, hogy van vesztenivalója, félti az egzisztenciáját, különösen a menekültektől. A kirekesztés aztán megszüli azt a helyzetet, amelyben a menekült nehezen tud munkát, albérletet találni – sorolja az ebből fakadó problémákat. Pedig félelemre a menekültek esetében sincs valós ok – az évente menekültstátust kérő 2000-2500 kérelmezőből mindössze 2-300 ember kap védelmet, és közülük is sokan elhagyják az országot.

A Menedék évi 3-400 emberrel foglalkozik a menekülttáborból való kiköltözésüket követően – kezdeti nehézségek után többségük munkát és lakást talál. A legnehezebb szituációba azok kerülnek, akik minden erőfeszítés ellenére ellehetetlenült helyzetben hajléktalanok lesznek. Az ő számuk 10–30 közt mozog jelenleg.

Nagyon speciális terület Magyarország a bevándorlás szempontjából. Nyugat-Európában menekült és bevándoló közt nincs akkora szociális különbség, Magyarországon pedig a nem menekültként érkező bevándorlók kifejezetten jó státusban vannak. Hazánkban jobbára csak a menekültügynek vannak szociális vetületei.

Tények

• Az uniós csatlakozás óta sem vált hazánk a bevándorlás vonzó célországává, menekültáradat sem érkezik hozzánk.
• Bevándorlóink 83%-a európai ország állampolgára volt, mielőtt hazánkba költözött.
• A kínai közösség 11-15 ezer fős, jórészt Budapesten élnek tagjai.
• Tartózkodási vagy letelepedési engedélyt csak azok kapnak, akiknek megélhetése biztosított: nem mi tartjuk el a bevádorlókat, menekülteket.
• A bűnözés aránya sem magasabb a külföldiek körében, mint a magyarok között. 

Menekültből művész lett
Tabeira Iván szüleivel 1979-ben érkezett Magyarországra Uruguayból

Uruguayban születtem, ahol a hetvenes évek elején katonai diktatúra volt. Szüleim ellenzékiek voltak, édesapám szak­szervezeti elnökként sztrájkot szervezett.

El is kapták párszor, megkí­nozták, és a többi: ekkor átmenekültünk Argentínába, ahol a papa megismerte a magyar nagykövetet. Magyar­ország akkor kapott hatalmas támogatást menekültek fogadására, így jöttünk 1979-ben Magyarországra. Nyomornegyedből egy háromszobás székesfehérvári lakásba kerültünk. Fél évet laktunk itt, aztán átjöttünk Budapestre, ahol az uruguayi kolónia is élt.

2001-ben kilenc évre elmentem Barcelonába, de ott nem boldogultam, visszajöttem. Kulturális antropológiát végeztem az ELTE-n, színész és zenész vagyok, azóta négy bemutatóm is volt a TÁP Színházzal, zenekarok­ban játszom.

Húszéves koromban, amikor vissza kellett mennem Uruguayba, mert lejárt az útlevelem, azt vettem észre, hogy nekem már semmi közöm az uruguayi­akhoz, de magyar sem vagyok teljesen, keveredés van a fejem­ben. Örülök, ha az uru-
guayi válogatott nyer dél-amerikai bajnokságot, és örülök, ha magyar nyer olimpiát.

Ami hiányzik Uruguayból, az a közvetlenség. Ott még a testbeszéd is teljesen más. De már annyira összeolvadok mindkét kultúrával, hogy nem látom a különbségeket. Már sokkal magyarabb vagyok, mint uruguayi – Barcelonában még az uruguayiak is úgy hívtak, hogy a magyar, El Húngaro. Tudom értékelni, mi az a pálinka, vagy József Attila. Imádok magyarul verseket mondani. És nagyon szeretem a csípőset.