Küzdeni kell a felejtés ellen

Auschwitz-Birkenaura, az emberiség, a művelt Európa szégyenére emlékeztetni kell, és küzdeni kell a felejtés ellen, hogy elmondhassuk: reménykedünk a jóban, az építésben és a békés alkotásban - mondta Szita Szabolcs, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója pénteken Budapesten, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján.

A megemlékezésen rámutatott: a felejtés elkerülése érdekében kiállításokat, emléküléseket kell rendezni. Akik emlékeznek "a régi szörnyű vagonokra, embertársainkra, akiket rajtuk a gázhalálba és kényszermunkára szállítottak", azoknak pedig kötelességük, hogy "felemeljék szavukat mindenféle új vagon ellen", és hogy bízzanak abban: "egyszer mégiscsak észre tér az ember", és "nem akarja majd szomszédját, lakótársát megalázni, vagonokba zsúfolni, éheztetni, megsemmisíteni" - fogalmazott.

A Holokauszt Emlékközpont és az Élet Menete Alapítvány rendezvényén Szita Szabolcs kiemelte: ezen a napon "hatmillió zsidó áldozatra, köztük hatszázezer legyilkolt honfitársunkra emlékezünk. A múltat, az értelmetlen gyűlöletben, az embertelen zsidótörvényekben fogant pusztítást idézzük fel."

Utalt rá, hogy a vagon "a náci korszak egyik jelképe lett", amely "szörnyűbb, mint a börtön", s ahol hetven ember volt összezsúfolva, nem volt víz és élelem, "csak zárt ablak, leláncolt, lelakatolt ajtó, bűzös vödör, levegőtlenség. Öregek imája, hörgése, gyerekek sírása."

Mint mondta, a vagon "az embertelenség, a megalázottság, a halál szimbóluma", és "azoké az embereké, akik mindezt kitalálták, megszervezték és bevégezték". Hozzátette: a második világháború után "a földkerekségen szinte egyetlen napig sem volt béke, fegyvernyugvás. Továbbra is voltak vagonok; igaziak és jelképesek. Álló és mozgó vesztőhelyek, voltak gyűlölködések, gyilkos indulatok."

Erősebb kapcsolat

Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete beszédében hangsúlyozta: "azért gyűltünk össze, hogy (...) kifejezzük mindannyiunk elkötelezettségét (...) a demokrácia, a szabadság, az egyenlőség és az élet szentsége mellett". Kifejezésre juttatta, hogy "a holokauszttagadás egyre elterjedtebb a világon"; kétségbe vonják a szörnyű cselekedeteket, és "megfosztják az áldozatokat, a gyermekeiket, unokáikat a mély fájdalomhoz való joguktól". Ez nemcsak az áldozatok emlékének megszentségtelenítése, hanem ezáltal a világot is megfosztják attól, hogy a tanulságot levonva tanuljanak a holokauszt borzalmaiból - állapította meg.

Az antiszemitizmus jelenségével kapcsolatban a nagykövet megjegyezte: a zsidósággal szembeni előítéletekre, közhelyekre és mély tudatlanságra épül. Izrael állama továbbra is célpontja "a visszataszító antiszemita támadásoknak azon országokban is, amelyek tanúi voltak a náci uralom borzalmainak" - tette hozzá.

Mint mondta, az új antiszemitizmusra a válasz többek között Izrael és a világszerte megtalálható zsidó hitközségek közötti kapcsolat megerősítése. Úgy fogalmazott: Izrael a biztosíték arra, hogy a zsidó emberek, bárhol is éljenek a világon, védettek legyenek "az ordas eszmék ellen".

Ilan Mor emlékeztetett arra: hetven éve a zsidóság kiszolgáltatott volt, ma azonban nincsenek olyan "ordas erők", amelyek a zsidó nép elpusztítására törekednek, továbbá a zsidó emberek "elszántan képesek az önvédelemre".

A gyerekek védelmében

Az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun, az emléknap alkalmából levélben köszöntötte a résztvevőket. A Sonja Wintersberger, az ENSZ Bécsi Információs Központjának igazgatója által felolvasott levélben egyebek mellett azt írta: "az ENSZ (...) folytatja a holokauszt örök érvényű tanulságának tanítását. Ezért törekszünk arra, hogy előmozdítsuk a gyermekek jogainak és igényeinek érvényesülését - mindennap és mindenhol."

Utalt arra, hogy a vészkorszak idején "másfél millió zsidó gyermek halt meg a nácik és támogatóik kínzásainak következtében. Meggyilkoltak nem zsidó gyermekek tízezreit is. Köztük sérülteket ugyanúgy, mint roma és szinti gyerekeket. Mindannyian annak a gyűlölet fűtötte ideológiának az áldozatai lettek, amely őket alsóbbrendűnek minősítette."

Mint írta, "ezért is idézzük fel ragyogó példaként az olyan nagy humanitáriusok emlékét, mint Raoul Wallenberg, akinek idén ünnepeljük születésének 100. évfordulóját. Ma, amikor mindazokra emlékezünk - fiatalokra és idősebbekre egyaránt -, akik odavesztek a holokauszt során, felszólítok minden nemzetet, hogy fajra, bőrszínre, nemre vagy vallási meggyőződésre való tekintet nélkül védelmezzék a legsebezhetőbbeket."

A megemlékezést kaddis (Istent dicsőítő, illetve gyászima) és mécsesgyújtás zárta az Áldozatok Emlékfalánál.

A rendezvényen ünnepélyesen megnyitották a Holokauszt Emlékközpont előtti téren az Elhurcolt életek című vándorkiállítást, amely február 26-ig lesz látogatható. A vándorkiállítás, amelynek létrehozója az Élet Menete Alapítvány, egyebek mellett áttekinti a magyarországi zsidóság rövid történetét a középkortól 1920-ig, a zsidótörvényeket és végrehajtásukat, a munkaszolgálat 1939 és 1945 közötti történetét, a jogfosztás, kifosztás és gettósítás, valamint a deportálások történetét, valamint a magyar zsidó emberek Auschwitz-Birkenauban történt legyilkolását.

Nem szabad népcsoportok ellen fordulni

Rétvári Bence szólt arról, hogy a magyar kormány az embermentő svéd diplomatára emlékezve Raoul Wallenberg-évvé nyilvánította az idei esztendőt. Az emlékbizottság munkája is segít abban, hogy a múlt tanulságait, tényeit levonják.

Az államtitkár rámutatott: a gazdasági világválság Magyarországon és a világ minden táján elkeseredetté teszi az embereket. Ez valószínűleg még évekig így lesz számos helyen a világban. Ez az az időszak, amikor az emberek könnyen keresnek egyszerű megoldásokat, amikor könnyebben tudják problémáikat egy-egy osztály, vagy népcsoport ellen, akár tehetősek, vagy a legszegényebbek felé irányítani. Ilyenkor kiemelt a politikusok felelőssége, hogy figyeljenek ezekre a folyamatokra, megakadályozzák, hogy ki-ki egyszerű megoldást keressen, olyan megoldást, amely csalóka, de valójában embertelen, vagy az emberi méltóságot nem tiszteli - figyelmeztetett Rétvári Bence.

Mint hangsúlyozta, egy nehezebb, göröngyösebb utat kell bejárni a válságból való kikerülés során, a tömeges elszegényedés megakadályozása érdekében, de erkölcsileg csak ez az út vállalható.

Megemlékezés a Bundestagban

Megemlékezést tartottak a Bundestagban a holokauszt áldozatairól pénteken, az auschwitz-birkenaui náci haláltábor felszabadításának 67. évfordulóján, a német törvényhozás alsóházában a tekintélyes irodalomkritikus Marcel Reich-Ranicki tartott előadást a varsói gettóból származó emlékei alapján, beszédét a német politikai elit döbbent csenddel fogadta.

A 91 éves irodalmár szemtanúként szólalt fel, a tényekre szorítkozó visszaemlékezésében mindenekelőtt azt a júliusi napot idézte fel, amikor 1942-ben megkezdték a varsói gettó lakóinak áttelepítésnek nevezett deportálását a haláltáborokba.

A beszéd után percekig tartó csend következett az ülésteremben, amelyben a képviselők mellett helyet foglaltak a legfőbb állami méltóságok, Christian Wulff államfő, Angela Merkel kancellár, Andreas Vosskuhle, az alkotmánybíróság elnöke és Norbert Lammert, a Bundestag elnöke.

A hallgatóság azután állva tapsolta meg a holokauszt-túlélő Reich-Ranicki előadását, ezt követően pedig Norbert Lammert emelkedett szólásra. A törvényhozás alsóházának elnöke méltatta mindazokat, akik aktívan, bátran, civil kurázsival és személyes példamutatással küzdenek a szélsőjobboldal ellen. Felidézte a közelmúltban feltárt neonáci sorozatgyilkosság ügyét, rámutatva: a neonáci terroristák története is azt mutatja, hogy a demokratikus erők még nem érték el a célt, azt, hogy "Németországban mindenki szabadon, egyenlően és félelem nélkül élhessen."

Norvégia kormányfője bocsánatot kért

A norvég kormányfő - elsőként hazája miniszterelnökei közül - bocsánatot kért a holokauszt emléknapon a zsidók megsemmisítésében játszott norvég szerep miatt. Jens Stoltenberg pénteki megemlékezésében utalt arra, hogy norvég rendőrök és más polgárok segítették a német megszállókat a zsidók deportálásában.

- Úgy vélem, ma helyénvaló, hogy kifejezésre juttassuk legmélyebb sajnálatunkat, hogy mindez norvég földön történhetett - mondta az oslói megemlékezésen. Norvégiából 1942 végén az ott élő mintegy 2000 zsidó közül 722-t deportáltak. Többségüket Auschwitzban, a legnagyobb náci megsemmisítő táborban ölték meg. Az elhurcoltak közül csak kevesek élték meg az 1945-ös felszabadítást.

Megemlékezés az auschwitz-birkenaui haláltáborban

Auschwitzban (Oswiecim) a holokauszt áldozatainak nemzetközi napja alkalmából emlékeztek meg holokauszt áldozatairól és a náci haláltábor felszabadításának 67. évfordulójáról. A szertartáson a hivatalos vendégek közt több mint 30 volt auschwitzi fogoly is részt vett. A megemlékezés közben arról értesültek, hogy a 91 éves Kazimierz Smolen, volt fogolytársuk, az auschwitzi múzeum volt igazgatója pénteken halt meg.

Az auschwitzi kulturális központban tartott megemlékezésen először mutatták be nyilvánosan az egyik gázkamra ajtaját. A "halálkapu" a birkenaui gázkamrákat jelképezte, melyekben 70 éve kezdődött a foglyok megsemmisítése. "Ezen a fából készült, masszív bejárati ajtón mentek be családok tízezrei, meztelenül, megalázva és rémülten, és senki sem jutott már ki rajta" - mondta Piotr M. A. Cywinski, az auschwitzi múzeum igazgatója.

Bronislaw Komorowski lengyel elnök a megemlékezés résztvevőihez intézett levelében azt hangsúlyozta, hogy Auschwitz "a világ és Európa lelkének sebe marad". A haláltábort a történelem megrendítő intelmének nevezte, mely minden gyűlölettől óva int, a rasszizmustól, az antiszemitizmustól és a xenofóbiától - idézte az államfőt pénteken a PAP lengyel hírügynökség. Varsóban ökumenikus imát tartottak az Umschlagplatz emlékhelynél, ahonnan a fővárosi zsidók indultak a haláltáborokba. Este az áldozatok neveit olvassák fel a volt zsidó negyedben.

A második világháború alatt a nácik több mint egymillió embert öltek meg Auschwitz-Birkenauban. Az áldozatok jelentős része lengyelországi zsidó volt, de Európa németek által megszállt országainak lakói közül is sokan haltak meg a koncentrációs táborban, a meggyilkoltak több mint harmada magyar volt.