Grecsó Krisztián: Csak egy tánc (2.)

Középiskolások, figyelem! Olvasd el, írj, és pályázz! A részleteket a www.teisolvasol.hu oldalon találod.
Petránál semmi sem jöhetett úgy, hogy azt egy olyan kétdimenziós, naiv férfitanonc, mint Daru meg tudta volna jósolni. Rózsáné, a magyartanár megérkezett, Darura nézett. Megrovóan, mint aki nemcsak sejt, de tud is valamit, pedig egyszerűen nem tudhatott róla. Hacsak valaki reggel nem szaladt el hozzá is, le, a kertvárosba, ha ki nem osont egy mocskos spicli a kollégiumból, elújságolni, hogy képzelje, tanszékvezető asszony: Daru tegnap egész éjjel. És akkor: jajveszékelés. De ez természetesen nem történt meg. Senki nem szólt, csak Rózsáné érezte Petra bánatát. Senki nem volt ott a folyosón: se Rózsáné, se a csoport, még Daru sem. Ebben a pillanatban mindenki megszűnt. Csak Petra állt egyedül a folyosón – Petra volt a világ. És a világnak most nagyon, de nagyon fájt.

Daru és Petra megőrölték a perceket, mint a jó molnár. Csikorogva gördültek el a szemináriumok, jajveszékelt a délelőtt. Petra nem szólt hozzá, úgy tudott állni, mintha nem kerülné, úgy fordította a fejét, mintha jelen lenne, de Daru tudta, nem. Ez csak az érzékeken túli csalódás, vetített kép. Petrához nem lehetett szólni, a lány csak impresszió volt. Nem hallotta volna. Ettől függetlenül, mintha muszáj lenne, Daru csak sündörgött körülötte vagy állt, néha közel a Petra-képhez, néha távolabb. A főiskolán mindenki az ő táncukat figyelte. Évek óta udvarolt már Petrának, mindig alázatos volt és mamlasz. Soha egyetlen percre sem akasztotta le az igát a nyakából, még sohasem szaglászott körül idegen hajlatokban, pedig a tanítóképzőben akadtak idegen hajlatok. És most héjanászát járta az álompár: amivé Petra és Daru jobb híján lettek. Ha héjanász van, vért akarnak a tanúk. Petra a válla fölött tartotta az állát. A teste: szemből, a feje: profilból. Mint egy egyiptomi freskón. Kislányos volt és kiélt, érzéki és hisztérikus. Akár egy ragadozó. Amelyik még éppen nem éhes.

De már nincs sok hátra. Mar a sav. A gyomorban.   

Haza kellett kísérnie. Nem volt kimondva, nem hangzott el a parancs, de Daru ezt magától is tudta. Hazaértek, Petra szüleihez, Daru állt a konyhában egyedül, az udvart nézte. Petra mosott, válogatta a mosókonyhában a szennyest. Daru nem emlékezett rá, hogy valaha mosott volna korábban az ő jelenlétében, de most igen. Most muszáj volt mosni. Daru rajzolgatott az ablaküvegre, közben a kutyát nézte odakint. Az állat sem volt önfeledt, görcsös, kétségbeesett jószág volt most, szeretetéhes és rettegős, mint Daru. És se a kutya, se Daru nem voltak méltók Petra gyönyörű önzéséhez. Ő húszéves korára bekebelezte és megemésztette a teremtést. Mindent tudott a sikerről, a fölöslegességről, a vágyról, tudta, neki mi jó, és nem érdekelte, hogy mást miért nem érdekli a saját jóléte. Ő nem akart akarni más helyett. Daru meg a kutya, akik azon a portán utolsók voltak a sorban, most együtt várták, hogy szétválogatódjon a vegyes szennyeshalomból a fehér meg a színes. Pontosabban az eb kicsit jobb helyzetben volt, mert ő nem tudta, hogy vár.

És akkor megtörve, valódi fájdalommal a szemében kijött a mosókonyhából egy gyönge, megalázott, őszinte és szerelmes nő. Gyönyörű volt. Reszketett a féltékenységtől. Megkérdezte, vékony, cérnahangon, ahogyan Daru még nem hallotta beszélni, hogy ugye, könyörög, csak egy, egyetlen tánc volt a szegedi lánnyal. Ígérje meg Daru, hogy csak annyi. Daru bólogatott, hogy igen, csak tánc volt, őszintén, semmi más. De mennyi?, kérdezte, és siklott a könnypatak az arcán. Daru, kérdezte sírva Petra, meddig táncoltál azzal a lánnyal?!

Daru nem bírt lépni. Állt az utcán, külváros gyötrelmes fái alatt, nézte a megrepedt alföldi eget és egész testében remegett. Újra és újra föltette magának a kérdést: miért nem hazudott? Hiszen Petra szinte könyörgött neki! Nem tudta, miért, de Petra mellett, a szülei házában valahogy nem értette, ezekkel a zavaros kérdésekkel mit üzen neki a lány. Aztán, alig lépett ki, ötven méter, annyi sem, a sarki kocsma előtt már leesett neki, hogy a lány kegyelmet kínált. Fölajánlotta, hogy hazudhat. És ő nem élt vele. Sőt: a visszája. Nem kegyelmezett. Aztán csak tömbös döbbenettel nézte, szinte kővé meredve, hogy miután ő felelt, Petra beszáguld a mosókonyhába, a földre dobja magát és hisztérikusan zokog. Fetrengett. Dobálta magát a szét sem válogatott szennyesben, és szinte hörögve ismételgette az ő alantas válaszát. Egész éjjel. Egész éjjel. Egész éjjel.

Sudoku 数独

sudokuLogikai játék a számokkal

Hírlevél regisztráció


PCLand.hu

Metropol Ingatlan