Geszti Péter: Új dal Mauglinak

Ma este tartják A dzsungel könyvének ezredik előadását a Vígszínházban. Tizenhét éve van színpadon a darab, generációk nőttek fel rajta.
Régóta tervezték Dés Lászlóval, hogy egy dallal még kiegészítik a darabot. Miért?
– Nagyon hiányzott eddig a darabból. Furcsamód így is sikeres lett az egész, és színháztörténeti mérföldkőnek is nevezhető, hogy magyar szerzők alkotása ennyi előadást megért. Maugli dala viszont kellett még bele. Azért nem írtuk meg, mert nem készültünk el határidőre annak idején, és nem lehetett eltolni a premiert, így másféle megoldást találtunk az első felvonás lezárására. Most válik véglegessé a mű, ez a dal lesz az első felvonás fináléja. Dés Lászlóval már régóta mondogattuk, hogy be kéne pótolni a hiányt, és az ezredik előadás elég nagy motiváló erő volt. Hegedűs D. Gézát is kihívás elé állítottuk ezzel, hiszen a rendezést újra kellett gondolnia.

Dalszerzés közben igyekeztek-e azt a hangulatot felidézni, amelyben a 90-es években a darab megszületett?
– A kiindulópont maga a darab volt. Megnéztük, melyik jelenetben szólalhatna meg egy ilyen dal, amelyet Maugli egyedül énekel, és arra jutottunk, hogy máshova nehéz lenne beilleszteni. Megírni olyan volt, mintha el sem telt volna ez a 17 év. Azonnal 1996 elején találtuk magunkat, és úgy érzem, zenei stílussal és tartalommal is beletaláltunk az eredeti műbe. Könnyen megszületett ez a dal, de izgultunk azért, hogy ne lógjon ki a darabból. Fájdalmas, zaklatott hangvételű, akkor szólal meg, amikor Balu már megöregedett és meghalt, Mauglit pedig azok a farkasok, akik felnevelték, kitaszítják maguk közül, és el kell hagynia a helyet, ahol felnőtt. Van úgy, hogy az ember idegennek érzi magát ott, ahol él, és kényszerűségből fel kell kerekednie. Hasonlóan kemény ez a dal, mint az 1995-ben íródott Sir Khan dala, amelyben a  veszett tigris fellázítja a farkasokat, a 90-es évek közepére már jellemző uszító demagógia és raszizmus elemeit idézve. Fájdalmas volt most átélni, hogy az idegenellenesség, a kisebbségek kirekesztése még aktuálisabb probléma, mint volt. Sajnálatos, hogy ez is azt jelzi: sikerült  fontos emberi és társadalmi problémákra rámutatnunk. A gyerekek nyilván nem ezt élvezik benne, de a felnőtteket így elgondolkodtathatja.

Ez lehet a siker titka?
– A mélysége és a könnyedsége. Az, hogy egyszerre tud szólni felnőttekhez és gyerekekhez. Ez – a sajnos már elhunyt – Békés Pál író barátunk érdeme, aki remek szövegkönyvet írt. Nyilván az is fontos, hogy Dés Lacival sikerült el nem avuló dalokat írnunk, mint ahogy az is, ahogyan Hegedűs D. Géza színpadra állította a művet.

Mintha egyszer azt említette volna, hogy talán írnak egy új musicalt is…
– Az elmúlt években többször nekifutottunk, és volt egy-két mű, amellyel foglalkoztunk, de nem szökkent szárba egyik sem. Szóval, ezt nem csak a sajtó kedvéért mondtam, gondolkozunk ilyesmin.

Ma már a musical műfaj sokkal ismertebb itthon, mint a 90-es évek közepén volt, de egész másféle produkciók jutnak az emberek eszébe, mint az önök darabja. Milyen típusú musicalt írnának szívesen?
– Ez a műtől függ. Olyat kellene találnunk, amelynek van egy olyan magja, amely miatt érdemes zenés műként színpadra állítani. A világ azonban ezzel szembemegy, ritkán készülnek klasszikus musicalek. A Broadway-n és a West Enden sikert arató műsorok ismert dalok köré építenek történetet, inkább dramatizált show-műsorok. Mi viszont konzervatívak vagyunk ebből a szempontból, és ragaszkodunk a jó irodalmi alapanyaghoz. Egyébként meg látható az is, hogy miközben drasztikus a kulturális-közéleti válság, és a színházi világ recseg-ropog, a közönség egyre jobban igényli a zenés színpadi műveket.

Az ön lányai még kicsik. Mikor tervezi megmutatni nekik A dzsungel könyvét?
– Sári már négyéves, őt most elvisszük az ezredik előadásra. Persze azért a sor szélére ülünk, hiszen az esti előadás idején ő már aludni szokott. Remélem, tetszeni fog neki Maugli története, és büszke lesz egyszer az édesapja dalaira.

Cikk ajánló

Sudoku 数独

sudokuLogikai játék a számokkal

Hírlevél regisztráció


PCLand.hu

Metropol Ingatlan