120 éve született Bortnyik Sándor

Bortnyik Sándor Kossuth-díjas festő, grafikus, kiváló művész százhúsz éve, 1893. július 3-án született Marosvásárhelyen.
A marosvásárhelyi református kollégium tanulója volt, ahol reklámgrafikával kezdett foglalkozni. 1910-ben készítette első plakátját a Reményi-bazárnak, a siker tette lehetővé, hogy Budapestre költözzön, ahol egy illatszergyártó cég házi grafikusa, csomagolástervezője lett.

Művészeti tanulmányait 1913-ban kezdte Kernstok Károly, Vaszary János és Rippl-Rónai József szabadiskolájában, 1916-ban mutatkozott be egy festményével a Nemzeti Szalonban. Kassák Lajos első követőinek egyikeként csatlakozott az aktivistákhoz, konstruktivista szellemű képeivel, plakátjaival szerepelt a Ma-kör kiállításain, s részt vett a konstruktivizmus nemzetközi mozgalmaiban is. Linómetszetei 1918-tól jelentek meg Kassák Ma című folyóiratában, amely rendszeresen közölte Bortnyik grafikáit és pozitív recenziókkal követte munkásságát.

A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ott készült az a grafikai mappa, amelyet Kassák a konstruktivizmus egyik programadó alkotásának tartott. Bortnyik 1922-ben szakított Kassákkal és Weimarba, a Bauhaus városába költözött, munkáit a berlini Sturm Galériában is bemutatták. A művész egy 1924-es kassai kitérővel 1925-ben költözött végleg vissza Budapestre.

Hazatérése után a Zöld Szamár avantgárd színház alapító tagja, írója, díszlettervezője lett, 1930-ban a Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának egyik alapítója volt. Számos nívós plakátot rajzolt reklámcélokra, 1933-ban saját folyóiratot adott ki Plakát címmel. A Bauhausban szerzett tapasztalatokra alapozva 1928-ban nyitotta meg Műhely néven grafikai magániskoláját, tanítványai között volt Vásárhelyi Győző is, aki később Victor Vasarely néven lett világhírű. Az 1940-es években elmélyült Bortnyik elméleti érdeklődése és aktivitása, 1943-ban jelent meg Hevesy Ivánnal és Rabinovszky Máriusszal közösen szerkesztett kötete Kétezer év festészete címmel.

A második világháború után aktív szerepet játszott a művészeti közéletben. 1947-től tanított az Iparművészeti Főiskolán, ez évtől a Szabad Művészet című folyóirat főszerkesztőjeként is tevékenykedett, 1949 és 1956 között a Képzőművészeti Főiskola főigazgatója volt.

Bortnyik Sándor az aktivisták mozgalmának tehetséges tagja volt. 1918-ban és 1919-ben készült művei főleg geometrikus formákra épülnek, a Bauhaus vonzáskörében az absztrakt, a kolorit és a térábrázolás kérdéseit elemző festményeket alkotott, az 1930-as években könnyedebb, dekoratív stílusú, a polgári életet megörökítő zsánerképeket festett. Később is naturalista témájú, a városi és falusi emberek életét bemutató képeket készített. 1945 után is ezt az utat folytatta, művészetében nem a szocialista realizmus hivatalosan meghirdetett elvárásainak tett eleget. Nagy sikert aratott szatirikus hangvételű festményparódia-sorozata (Korszerűsített klasszikusok - 1953-54). Az 1960-as években művészetének korai, aktivista korszakához tért vissza, korai munkásságának nemzetközi sikere hatására azok replikáján dolgozott. Művei szerepeltek a magyar avantgárd számos bemutatóján, volt egyéni retrospektív kiállítása is Kölnben.

Bortnyik Sándor 1976. december 31-én halt meg Budapesten. Munkásságát számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el: 1933-ban a Milánói Iparművészeti Triennále ezüstérmét, 1955-ben Munkácsy Mihály-díjat, 1956-ban érdemes művészi, 1970-ben kiváló művészi címet kapott, a Kossuth-díjat 1973-ban vehette át.

Sudoku 数独

sudokuLogikai játék a számokkal

Hírlevél regisztráció


PCLand.hu

Metropol Ingatlan