Lehotka Gábor orgonaművész 75 éves lenne

Hetvenöt éve, 1938. július 20-án született Vácon Lehotka Gábor Liszt Ferenc-díjas orgonaművész, zeneszerző, érdemes művész.
Első zenetanára Pikéthy Tibor zeneszerző, a váci székesegyház első orgonistája volt. Tanára révén Lehotka nemcsak a zenével ismerkedett meg, de magába szívta a művészetek szeretetét is, akvarelleket kezdett festeni. A gimnázium mellett 1953 és 1955 között a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult orgonát és zeneszerzést. Érettségi után elvégezte a Zeneakadémia orgona szakát, majd 1966-ban diplomát szerzett zeneszerzés szakon is, itt többek közt Sugár Rezső és Szervánszky Endre volt a tanára.

Orgonista pályafutását - első diplomáját kézhez véve - 1963-ban kezdte, az Országos Filharmónia szólistájaként két év múlva már külföldön is rendszeresen fellépett. Európa szinte valamennyi országában koncertezett, a legtöbbször Németországban, Franciaországban és a Szovjetunióban, de adott hangversenyt egyebek közt a párizsi Notre Dame székesegyházban és a Saint-Germain-des-Prés templomban. Egy nyilatkozata szerinte életére sorsdöntő hatással voltak dél-franciaországai útjai, az Avignoni Fesztivál keretében több alkalommal orgonált Grignanban, ahol több orgonaművét is bemutatta. Művészi fejlődésére nemcsak a francia kisváros elhelyezkedése, hanem templomának orgonája, a település lakóival kialakított kapcsolata is meghatározó lett.

Lehotka Gábor szinte haláláig tanított. 1969-től a Bartók Béla konzervatórium tanára volt, majd 1975-től a Zeneakadémián volt docens, 1990-től egyetemi tanár, 2008-as nyugdíjba vonulásáig az orgona tanszéket is vezette itt. A tanítástól így búcsúzott: "Az orgonának orgona hangja van; Az orgonán csak orgonálni lehet; Az orgonazene csak annyit fejez ki, amennyit kifejez: Akinek van füle, az hallja, akinek van értelme, érti".

Orgonaszakértőként közreműködött a váci ferences templom és a váci zeneiskola, a szombathelyi Bartók Terem, a kecskeméti Kodály Zoltán szakiskola, a szekszárdi Művészetek Háza, a budapesti Vigadó, a Zeneakadémia és a Dohány utcai zsinagóga orgonáinak építésében. Több zenei és zenepedagógiai témájú könyvet írt (Az én hangszerem az orgona; Gorsium orgonaiskola; Az orgonatanítás módszertana), meghívták nemzetközi orgonaversenyek zsűrijébe, komponált orgona- és zongoradarabokat, kamarazenei és zenekari műveket (köztük hegedűversenyt, korálszimfóniát, orgonaversenyeket, trombitaversenyt, sőt fúgavariációkat is John Lennon egy témájára). Több mint tíz kórusművet szerzett az Amor Sanctus latin verseire, írt miséket (Jáki mise, Latin mise), oratóriumokat (Hegyi beszéd, Ünnepi zene Jeruzsálemben) és egy operát (Eszter).

Művészi teljesítményének elismeréseként Lehotka Gábor megkapta a Liszt Ferenc-díjat (1974), az érdemes művészi címet (1978), diplomával jutalmazta a Kodály Társaság (1983). 1986-ban Franciaországban művészeti lovagrendet kapott, 2005-ben a Cambridge-i Életrajz Központ tüntette ki.

Lehotka Gábor a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben talán a legfoglalkoztatottabb és legismertebb magyar orgonaművész volt, aki szólókoncertjei mellett gyakran játszotta zenekari művek orgonaszólamát is. Pályafutása alatt mintegy ötven hanglemezfelvételt készített - a Hungaroton kiadó lemezei révén egy nemzedék általa ismerte meg Johann Sebastian Bach orgonaműveit, köztük a közismert d-moll toccata és fúgát.

Az orgonaművész-zenepedagógus hosszan tartó betegség után 2009. december 29-én hunyt el Vácott. Születésének évfordulóján idén több rendezvénnyel tisztelegnek munkássága előtt szülővárosában. A Váci Tavaszi Fesztiválon emléknapot tartottak tiszteletére, konferencián idézték fel pályáját, az eseményhez kapcsolódva a váci zeneiskola orgonaterme Lehotka Gábor nevét vette fel. A váci levéltárban rendezett kiállításon kéziratok, személyes levelek, szerződések, koncertplakátok, kottafüzetek, kritikák és tanulmányok mutatják be Lehotka Gábor életét, tevékenységét.

Sudoku 数独

sudokuLogikai játék a számokkal

Hírlevél regisztráció


PCLand.hu

Metropol Ingatlan