Minden idők egyik legnagyobb bohóca 30 éve hunyt el

Charlie Rivel, minden idők egyik legnagyobb bohóca harminc éve, 1983. július 26-án hunyt el. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja:
Josep Andreu i Lasserre néven, 1896. április 24-én egy cirkuszkocsiban látta meg a napvilágot Katalónia egyik tengerparti falujában, Cubellesben. Édesapja tizenöt éves korában csatlakozott egy vándorcirkuszhoz, ahol trapézszámokat adott elő, idővel egy francia akrobatát vett feleségül. A házaspár különböző társulatokkal járta Franciaországot, fiuk, a kis José kétéves korában már a porondra lépett apja egyik számában. Egy év múlva már önállóan parodizált egy díjbirkózót, később kishúgával, egymás kezét fogva egyensúlyoztak a kötélen.

Kilencéves korában már lovas számokban is feltűnt, játszott gitáron, mandolinon, hegedűn, akrobatikus egyensúlyozó produkciókban lépett fel, és két társával a trapézon repkedett. Először 1906-ban lépett a porondra bohócként, mert a cirkusz bohóca megbetegedett. Tehetségére hamar felfigyeltek, nagyobb cirkuszokhoz szerződött, párizsi varietékben, olasz színházakban adta elő műsorát.

A komédia elemeit addig is szívesen alkalmazó José 1916-ban mutatta be számát, amelyben az akkoriban hallatlanul népszerű filmszínészt, Charlie Chaplint utánozta. A produkció címe Charlie és a Rivels lett - a Rivel egyébként semmit sem jelent, a betűket véletlenszerűen rakták egymás mellé. A trapézon cilinderben, bő nadrágban és sétapálcával csetlő-botló bohócot ettől kezdve az egész világ Charlie Rivel néven emlegette. 1923-ban Londonban megnyerte a Chaplin-imitáló versenyt, amelyen harmincan indultak, mint később kiderült, köztük maga Chaplin is. A legenda szerint ezután Chaplin azt kérdezte legyőzőjétől: "Most te utánozol engem, vagy én utánozlak téged?" (Ez utóbbi csak legenda lehet, mert Chaplin ezekben az években nem látogatott át Európába.)

Rivel 1920-ban feleségül vett egy műlovarnőt, akivel négy gyermeke született. A gyermekek születési helye egyben a cirkuszi pálya állomásait is jelzi: Paulina Barcelonában született 1921-ben, Juanito (Jorge-Juan) egy vitorláshajón Valencia és Palma között 1923-ban, az ifjabb Charlie Londonban 1925-ben, Valentino Brüsszelben 1927-ben. A három fiú a II. világháború után Charlivels néven aratott sikereket amerikai klubokban, Paulina a Schumann cirkusz egyik jeleséhez ment férjhez, és műlovarnőként ismerte meg a publikum.





Charlie Rivel másik világhírű produkciója egy bohócszám volt, amelyet a testvéreivel alkotott Andreu trió adott elő. René volt a Fehérbohóc, Polo az Auguszt, Charlie a Kontra Auguszt. (Az Auguszt név a Renz Cirkusz egyik bohócáról ragadt erre a típusra.) A Fehérbohóc okos és elegáns, fehérre festett arca inkább szomorú, mintsem vidám, ellentéte a buta és ügyetlen Auguszt, akinek ruházata tarka és túlméretezett, a nadrág lóg rajta, cipője kisebbfajta csónak, orrát, száját pirosra festi. A Kontra Auguszt közvetítőszerepet játszik a produkcióban: megoldja a vitás eseteket, a mutatvány rendkívüli voltáról áradozik, hol az egyik, hol a másik karaktert támogatja.

Charlie a porondon vörös, négyszögletes orral, vörös hálóingben, hegyes orrú cipőben, az elmaradhatatlan faszékkel és citerával jelent meg. "Három és száz év közötti gyermekeknek dolgozom. Szeretem a gyerekeket, mert egyedül ők mondanak mindig igazat" - nyilatkozta egy alkalommal. A harmincas években bejárta Európát, a legnagyobb cirkuszokban lépett fel - Hagenbeck, Williams, Scott, Pinder, Amar -, még Latin-Amerikában is turnézott. A bevételből hatalmas házat vásárolt Párizs közelében, Cheneviéres-sur-Marne-ban.

A II. világháború alatt két évet a náci Németországban töltött, ahol 1943-ban Wolfgang Staudte filmet is forgatott róla Akrobat schö-ö-ö-n címmel. A filmben persze szerepelt a híres Chaplin-paródia is, de mivel Chaplin persona non gratának számított a náci Harmadik Birodalomban, bohócruhában kellett a számot előadnia. A naiv és politikához keveset konyító bohóc tisztelője volt Adolf Hitlernek, akit 1942-ben születésnapján táviratban üdvözölt. A hír bejárta a világsajtót, sokan értetlenül és megütközéssel fogadták. A második háború után Skandináviában töltött hosszabb időt, mielőtt visszaköltözött volna Párizs környéki házába. Sokáig nem lépett fel, amit így indokolt: "Ennyi tragédia után ki tudna nevetni!" Csak a nagy bohóc, a svájci Grock unszolására lépett ismét porondra 1952-ben. Az ötvenes években többször is spanyol turnéra indult, honfitársai kitörő örömmel fogadták, élőben közvetítette a televízió, 1963-ban utcát neveztek el róla Cubellesben és film is készült vele.

1970-ben Federico Fellini Bohócok című filmjében saját magát alakította. A nagy olasz rendező így foglalta össze gondolatait: "A bohóc mindig a rendezett, békés társadalom, a bevett szokások karikatúrája volt. De manapság minden időleges, rendezetlen és groteszk. Ki képes még nevetni a bohócon? Ma mindenki bohóc." Rivel számos nyelvre lefordított önéletrajza 1971-ben jelent meg Szegény bohóc címmel. 1974-ben, 78 éves korában az Első Nemzetközi Cirkuszfesztiválon életművéért átvethette az első ízben adományozott Arany Bohóc-díjat.

A múlt század egyik legnagyobb clownja 1983. július 26-án hunyt el Sant Pere de Ribesben, egy Barcelona közelében fekvő kisvárosban. Emlékét szobor őrzi Münchenben, a Kronebau Cirkusz közelében, Barcelonában és szülőhelyén, Cubellesben.
A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik.

Sudoku 数独

sudokuLogikai játék a számokkal

Hírlevél regisztráció


PCLand.hu

Metropol Ingatlan