Federico Fellini 20 éve halt meg

Húsz éve, 1993. október 31-én halt meg Federico Fellini, a filmtörténet olasz legendája, aki a legnagyobb elismerésnek azt tartotta, ha rendező-festőnek nevezték.
1920. január 20-án született Riminiben kispolgári családban. Filmes pályafutását gyermekkori élményei határozták meg: hétévesen látott bohócokat a cirkuszban, kilencéves korától bábozott saját készítésű bábjaival, az "előadásokhoz" ő készítette a bábokat, jelmezeket, és valamennyi szerepet ő írta és játszotta. Rendszeresen járt moziba, eszményképe az amerikai képregényhős, Flash Gordon volt. Apja kereskedőnek, ügyvédnek vagy mérnöknek, édesanyja papnak vagy jogásznak szánta, ő viszont festő szeretett volna lenni. Érettségi után újságírónak állt, éttermekben és kávéházakban portrékat és képregényeket rajzolt, rádiózott és bedolgozta magát a filmgyárba.

Egy rádiósorozata révén ismerkedett meg Giulietta Masina színésznővel, akit feleségül vett. 1944-ben ő írta Roberto Rossellini filmrendező Róma nyílt város című alkotásának forgatókönyvét, később is több, a neorealizmus mintájának számító filmben (Paisá, A csoda) segítette a rendezőt, aki egy kis Fiattal fejezte ki köszönetét.

Fellini filmgyártó céget alapított, majd a rendezéssel is megpróbálkozott. A kezdetektől alkotótársa volt Nino Rota zeneszerző, akivel először 1952-ben A fehér sejk forgatásán dolgozott együtt. Fellini első díját az 1953-as Bikaborjakkal szerezte meg a Velencei Filmfesztiválon, az átütő sikert pedig az Országúton hozta meg számára a következő évben. A vándorkomédiások között játszódó keserédes dráma elsőként kapta meg az újonnan alapított, a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat.

A rendező a kitüntetést még 1957-ben a jövőben bizakodó, egyszerű római utcalány sorsát bemutató Cabiria éjszakái, 1963-ban az alkotói válságba került rendezőről, azaz önmagáról szóló Nyolc és fél, 1974-ben pedig a gyermekkorát felidéző Amarcord (Emlékezem) című alkotásával nyerte el, és pályafutása során összesen 12 alkalommal jelölték rendezői vagy forgatókönyvírói Oscar-díjra.
Fellini talán legismertebb alkotása Az édes élet (1960). A főszereplő Marcello Mastroianni egy életét eltékozló újságírót alakít. Az egyik mellékszereplő nevéből ered a lesifotósokra azóta is alkalmazott paparazzo kifejezés. Fellini első színes filmje a Júlia és a szellemek volt 1965-ben, négy évvel később a Néró korában élt Titus Petronius Arbiter műve alapján forgatta a Fellini-Satyricont, majd 1970-ben egyik legösszetettebb alkotását, az önéletrajzi utalásokkal teli Bohócokat.

Későbbi filmjei, a Casanova, A nők városa, az És a hajó megy, a Ginger és Fred egyre több bírálatot kaptak. Utóbbi műben hangzott el kedvenc mondata: "Az égvilágon minden csoda. Csak fel kell ismernünk". Fellini utolsó filmje, A Hold hangja 1990-ben megszokott álomvilágát idézte burleszkhatásokkal. Élete végén tévéreklámokat is készített a Campari italcégnek, majd a Barilla tésztagyártó vállalatnak.

Életművéért 1989-ben megkapta az Európai Filmakadémia, négy évvel később az amerikai filmakadémia Oscar-díját. Nem sokkal később agyvérzést kapott, bal oldala megbénult. Betegségéről és halálközeli élményéről tervezett filmjét már nem tudta leforgatni: szívinfarktust kapott, kómába esett, és 1993. október 31-én meghalt. Felesége csak néhány hónappal élte túl.

Minden hírneve ellenére pénzügyi antitalentumnak bizonyult, "fényűzése" egyedül a taxizás és az evés volt. Művészetében az álom és a valóság, az önéletrajzi elemek és a fantázia keverednek egy szimbólumokkal teli világban. Szatirikus érzéke, filozófiai hajlama és a társadalmi problémák iránti érzékenysége révén azt láttatja, amit a hétköznapok eltakarnak: az embert, a lélek mélyén rejtőző titkokat, a be nem váltott álmokat és vágyakat, a modern világ emberének magányát.

Filmjeit gazdag képi világ, színpompás freskószerű ábrázolás, időnként a tér és az idő megbontása jellemzi. Fellini 15 éves korától szinte állandóan rajzolt, a forgatási szünetekben megálmodott alakjait, grafikáit, jelmezterveit gyakran munkatársai mentették meg a szemetesből. Az álmok könyve című naplóiban, amelyeket pszichológusa tanácsára vezetett, éjszakai fantáziáit "írta és rajzolta ki" magából 30 éven keresztül.

Halála után az UNESCO Fellini-díjat alapított, szülővárosában, Riminiben Fellini-múzeum nyílt, a repülőteret is a város nagy fiáról nevezték el. Itáliában öt éve hét és fél filmje ("félfilmje" az 1950-ben Lattuadával közösen készített A varieté fényei) került fel arra a százas listára, amelyet az 1942 és 1978 közötti olasz filmtermésből a nemzeti kulturális örökség részének nyilvánítottak, messze több, mint bármely más olasz rendezőnek. A Cabiria éjszakáinak színpadra alkalmazott változatát Magyarországon is bemutatták Mészáros Márta rendezésében.

Cikk ajánló

Sudoku 数独

sudokuLogikai játék a számokkal

Hírlevél regisztráció


PCLand.hu

Metropol Ingatlan