125 éve született Gabriela Mistral

Százhuszonöt éve, 1889. április 7-én született Gabriela Mistral Nobel-díjas chilei költőnő.  Egy észak-chilei falucskában, Vicunában látta meg a napvilágot Lucila Godoy Alcayaga néven, ereiben baszk, spanyol és indián vér is csörgedezett.
Hároméves volt, amikor édesapja elhagyta családját, és Gabriela tizenhat évesen már segédtanárként dolgozott, hogy segítse anyját. Első versei is ebben az időszakban keletkeztek, és 1905-ben a La Voz de Elqui és a Diario Radical de Coquimbo című lapokban jelentek meg. Ekkor már álnevet használt, amelyet két legkedvesebb költője, Gabriele DÍAnnunzio és Frédéric Mistral nevéből alkotott meg.

Életének és költészetének egyik meghatározó tragikus élménye vőlegényének 1909-es öngyilkossága volt. Fájdalmát költeményeiben próbálta feldolgozni, a Sonetos de la muerte (A halál szonettjei) 1914-ben egy irodalmi versenyen elnyerte a legjobb chilei irodalmi alkotásnak járó díjat, ezzel Mistral neve egy csapásra ismertté vált.

A költőnő 1906 és 1922 között különböző települések iskoláiban dolgozott, a temucói gimnázium igazgatónőjeként ő ismertette meg az akkor ott tanuló Pablo Nerudát az európai költők műveivel. 1922-ben látott napvilágot második kötete, a keresztény hit és a halál tematikáját feldolgozó Desolación (Vigasztalanság), amely szélesebb körben is ismertté tette a nevét. Ugyanebben az évben Mexikóba hívták, hogy segítsen egy oktatási és könyvtári reform munkálataiban. Hátralévő éveit hazájától távol töltötte, csak 1938-ban és 1954-ben látogatott haza rövid időre.

1925 és 1934 között Franciaországban és Olaszországban élt, a Népszövetség Szellemi Együttműködés Bizottságában dolgozott, közben politikai és kulturális témájú újságcikkeket írt. 1930-tól több amerikai egyetemen vendégprofesszorként adott elő, 1933-tól diplomáciai szolgálatot teljesített, konzulként működött Brazíliában, Spanyolországban, Portugáliában, majd az Egyesült Államokban.

Gabriela Mistral egészségi állapotának megromlása után visszavonultan élt New York-i otthonában, itt is halt meg 1957. január 10-én hasnyálmirigyrákban.
Mistral egyéni hangú költészetét a teljes nyíltság és keresetlen őszinteség jellemzi, mintha csak magának jegyezné fel érzéseit, gondolatait. Nem csatlakozott irodalmi mozgalmakhoz, formái konvencionálisak, nyelvezetét realisztikus, enyhén archaizáló vonások jellemzik. Visszatérő témái az anyaság teljesületlen vágya, a szerelmi szenvedély, az elhagyatottság, a reménytelenség, a vallásos érzület. Az elnyomottakért való küzdelem is megjelenik verseiben, a nők, a gyermekek, az indiánok jogainak szószólója volt. Egyetemes humanizmusa leginkább az 1938-as Tala (Barikád) és az 1954-es Lagar (Szőlőprés) című köteteiben teljesedik ki.

Az irodalmi Nobel-díjat 1945-ben, első latin-amerikai alkotóként kapta "lírájának magasröptű gondolatiságáért és érzelmi mélységéért, ami a költő nevét egész Latin-Amerika jelképévé tette".

Tiszteletére 1979-ben az Amerikai Államok Szervezete létrehozta a Gabriela Mistral kulturális díjat, 1995-ben pedig a Chilei Köztársaság megalapította a róla elnevezett Gabriela Mistral Emlékérmet annak emlékére, hogy akkor 50 éve kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Arcképe látható az ötezer pesós chilei bankjegyen, életéről több film is készült. 2002-ben egy amerikai tudós A nemzet leszbikus anyja provokatív címmel publikált róla könyvet, mivel szoros érzelmi kapcsolatot ápolt egykori amerikai asszisztensével, Doris Danával.

A chilei államhoz került hagyatékban található, az írónő és Doris közötti levelezés alátámasztotta a feltevést, bár Chilében mindmáig nem szívesen néznek szembe ezzel a ténnyel.

Cikk ajánló

Sudoku 数独

sudokuLogikai játék a számokkal

Hírlevél regisztráció


PCLand.hu

Metropol Ingatlan