Megérkezett a német mozikba a Saul fia

Csütörtöktől vetítik Németországban a Saul fia című Oscar-díjas magyar filmet.
Nemes Jeles László rendező első nagyjátékfilmjét számos német nagyvárosban bemutatják, köztük Berlinben, Hamburgban, Kölnben, Lipcsében, Münchenben és Stuttgartban.

A többi között Golden Globe-díjas és a cannes-i filmfesztivál nagydíjával elismert alkotás több jó kritikát kapott a német sajtóban. Például a Die Welt című lap Soha nem volt még ennyire elviselhetetlen Auschwitz címmel közölte Elmar Krekeler írását, aki kiemelte, hogy a Saul fia egy "új, szükségszerű" nézőpontból mutatja be a megsemmisítő tábort.

Hozzátette: vannak filmek, amelyekre nem jó visszaemlékezni, de nem azért, mert rosszak, hanem azért, mert fáj az emlékezés. Ilyenkor a filmkritikus megpróbál elosonni, kifogásokat találni, sok kávét iszik és el akar menekülni, hogy ne kelljen semmit elmesélni, semmit leírni. Szeretné egyszerűen azt mondani, hogy "menjetek és nézzétek meg", és utána "másként néztek majd a világra", és "talán másmilyenek lesztek, másként gondolkodtok majd". A Saul fia ilyen film - írta a Die Welt kritikusa.

A Saul fiának nézője azt is szeretné, hogy soha többé ne kelljen ilyen filmet megnéznie, de azt is szeretné mindenképpen megakadályozni - és éppen ezért kellene mindenkinek megnéznie a filmet -, hogy bármikor is legyen megint egy Saul, akinek egy ilyen pokolba kell alámerülnie, és megint legyen egy fiú, akinek így kell meghalnia - írta Elmar Krekeler.

A Deutschlandradio Kultur német országos közszolgálati rádió kritikusa, Jörg Taszman Auschwitz poklában nincs méltóság című írásában kiemelte, hogy ritkán ábrázolják Auschwitzot úgy, ahogy Nemes jeles László filmje: "nyomasztó csönd" helyett "őrületes lárma" jellemzi a filmet, és a "németek gyilkos megsemmisítő gépezetnek cinizmusa elsősorban a hangok szintjén" mutatkozik meg.
A Saul fia fontos és elgondolkodtató alkotás, amelynek hosszan tartó hatása van és "messze nem csak az Oscar-díj miatt vonul majd be a filmtörténelembe", az viszont "egész más kérdés, hogy lesz-e sok nézője ennek a radikális munkának az elkövetők hazájában" - tette hozzá Jörg Taszman.

Ugyanakkor van olyan tekintélyes lap is, amelynek kritikusa bírálatot is megfogalmazott. Például a Süddeutsche Zeitung szerzője, Susan Vahabzadeh A fájdalom pornográfiája című írásában úgy vélekedett, hogy Nemes Jeles László ugyan egy "igazán jó történetet" beszél el, de "ami a holokausztról szóló filmeket illeti, átlépett határokat".

A rendező arra törekedik, hogy filmje valósághű, "autentikus" legyen, de felmerül a kérdés, hogy ez mire jó. Ha egy filmkészítő komolyan azt gondolja, hogy "a kényelmes moziszékből" átérezhetővé, megérthetővé tudja tenni, milyen az, amikor valaki halottakat éget és a saját kivégzésére vár, akkor "hübriszről", önhittségről, elbizakodottságról lehet szó. "A halált csak a halál teszi megtapasztalhatóvá, egy játékfilm pedig végül is csak egy műalkotás, akkor is, ha nagyszerű műalkotás" - írta a Süddeutsche Zeitung szerzője.

Hasonló gondolatokat fejtett ki a Frankfurter Allgemeine Zeitung kritikusa, Verena Lueken is, aki Auschwitznak nem szabad jól kinéznie című írásában kifejtette, hogy szerinte Nemes Jeles László nem értette meg egészen a gázkamrák ábrázolására vonatkozó "képtilalmat", és "nagyokos" módon a hangok révén megkerüli ezt a tilalmat.

Verena Lueken felidézte, hogy Claude Lanzmann elképzelése szerint Auschwitzot és általában véve a holokauszt ügyét "tűzgyűrű veszi körül" - abban az értelemben, hogy nem lehet és egyáltalán nem is lenne szabad ábrázolni -, és hangsúlyozta: a Saul fia nem Auschwitzról szól, hanem egy "nagyravágyó" fiatal rendezőről, aki "áttöri a tűzgyűrűt, hogy visszatérjen egy hazugsággal, amely azt állítja, hogy mindebben a szörnyűségben lehetett volna esélye egy kis emberiességnek".

Cikk ajánló

Hírlevél regisztráció


Sudoku 数独

sudokuLogikai játék a számokkal
PCLand.hu