- Igen, 2004 novemberében jött az ötlet. Régóta rágták már a fülem, csináljak apámról egy filmet. Belevágtam hát. A forgatókönyv első verzióját 2005 nyarán írtam. A hetedik, immár végleges verziót ezen a nyáron fejeztem be két írótársammal, Frank Rizzoval és Hamvas Dániellel.
Személyes történetet mesél el. Mennyire volt ez nehéz, vagy éppen könnyű?
- Csak addig volt nehéz, amíg magam fontam a történések szálait. Miután már ketten, majd később hárman írtuk, egyre inkább eltávolodtam a személyes sztoritól, a valóságtól, a létező karakterektől, és a sokkal izgalmasabb fiktív világ felé sodródtam. Ez nem is baj, hiszen az igazság úgysem érdekel senkit. A történet a lényeg.
Több rövidfilmet készített már, melyek közül számos darab szép sikert ért el a különböző filmfesztiválokon. „Gyakorlóiskola” volt ez a „nagy dobáshoz”?
- Egész biztosan. A kisfilmeken túl a televíziózás is jó „tanulópénz” volt, gondolok itt az HBO sorozatra, a Született lúzerre, ami tavaly nagy stábbal és komoly utómunkával készült. Már kezdem megtanulni, mire hogyan reagálnak a nézők. De még mindig nehéz megtalálni az egyensúlyt a „művésziség” és azt érthetőség között.
Mennyire nehéz utat törni egy fiatal filmrendezőnek? Mennyire volt nehéz az indulás a Rózsaszín sajt esetében?
- Nagy és keserves utat tett meg ez a filmterv, míg Háberman Jenő producer össze nem szedte rá azt a kevés pénzt, ami a forgatásra elég volt. Ez egy középutas film: művészinek túl érthető, közönségfilmnek meg elvont. Nem könnyű vele. Se a közalapítványok, se a szponzorok nem kapkodtak utána az első körben. A Rózsaszín sajt léte Jenő kitartásának és kockáztató kedvének köszönhető.
A film költségvetése elég alacsony, mindössze 50 millió forint. Ez miben köti Önt? Mennyiben nehezíti a forgatást?
- Harcolunk az idő rövidségével, ugyanis a pénz és a forgatási napok száma egyenesen arányos egymással: kevés bér, kevés munkaidő. Kisebb a stáb és a technikai felszereltség is, mint kellene, de megvan ennek a bája. Semmi okom a panaszra, mindenki hősiesen és lelkesen dolgozik mellettem. Eddig mindent megkaptam a filmhez, amire szükségem volt.
Nem csak itthon, Franciaországban is forgatták a filmet, sőt, francia színészek is játszanak benne. Ez okozott nehézséget?
- Strasbourgban születtem és évekig éltem Franciaországban, így a nyelvvel, s ezáltal a szervezéssel sem volt gondom. Odakint könnyebb forgatni, mint itthon. Egyszerűbb engedélyekhez jutni, és a statisztaszervezés sem olyan körülményes. Ez már a harmadik olyan filmem, amit Franciaországban (is) forgatok. Így mondhatjuk: van tapasztalatom benne.
A film az apa-fiú kapcsolatot járja körül.
- Igen, a nőgyógyász, nagy dumás, szoknyapecér apuka, Tibor egyedül neveli a 19 éves Danit. Az apa egy kicsit önző, hedonista, hiú és sikerorientált, a fiú pedig egy szelíd, romantikus alkat, aki nem a szexet, hanem a szerelmet keresi. Tibor megpróbálja képére formálni a fiát, aki emiatt Franciaországba szökik a művész nagybácsihoz, ahonnan a különböző megpróbáltatások révén aztán megerősödve tér haza. A fiúban történt változás aztán végleges nyomot hagy az apához való viszonyában.
A fiút Ön játsza, az apát pedig Bezerédi Zoltán. Miért pont rá esett a választás?
- Sokáig haboztam közte és egy másik színész közt, de aztán megnéztem Zolit öt különböző darabban, meg jó pár filmben és végül mellette döntöttem. Jól választottam. Ezt a szerepet csak ő tudta így eljátszani. Két vállán viszi a filmet.
Mikor lesz látható a film a mozikban?
- A cél a 2009-es Filmszemle, aztán egy későbbi mozibemutató, de még sok múlik az utómunkán és a forgalmazón.
Most, hogy már a forgatás végénél járnak és közeledik a finis, hogy látja, belevágna még egy „nagy” filmbe?
- Jó kérdés! Ma este, a 28. nap után semmiképp nem. Rettenetesen kimerült vagyok. Nagy a tét, s így nehéz élvezni a forgatást. A filmezés olyan, mint egy háború. Vérrel és verejtékkel jár. Tervek persze vannak, de a következő filmemben, ha lesz, talán pár év múlva, már nem vállalok ekkora szerepet. Jobb a kamera mögött. Erre lassan rájövök.



Logikai játék a számokkal

