Az angol író-újságíró a magyarok nagy rajongója, és ebbe a regénybe igyekezett mindent belesűríteni, amit szeret és tisztel hazánkban, vagy ami iránt igazán érdeklődik. Klasszikus zene, roma tradíciók, az ötvenhatos forradalom: mind megjelenik a kötetben, és mind szóba is került a vele készített beszélgetés során.

Magyarokat szerepeltetni egy regényben nem túl „divatos” dolog: mi nem szerepelünk olyan címke alatt, mint a szenvedélyes olasz vagy a büszke spanyol. Önt mi vezette a magyar témához?
– Nagyon régóta felkeltették az érdeklődésemet a magyarok. Az első, akit ismertem, édesapám egyik kollégája volt a kutatóintézetben, ahol dolgozott. A második Schiff András: még 1982-ben, 16 évesen vettem részt egy mesterkurzusán. Ekkor még nem az a nemzetközi szinten elismert művész volt, aki ma, hanem ígéretes tehetség húszas éveiben. A legcsodásabb zenészek egyike, akivel valaha találkoztam, tartjuk a kapcsolatot, olvasta a könyvet is. Kocsis Zoltán, Ránki Dezső és a Takács-kvartett zenéje is mindig lenyűgözött, tisztelettel adózom a magyar zenei tradícióknak. A zenei életről pedig ódákat zengtek azok a barátaim, akik a Liszt Ferenc Zeneakadémián tanultak. A férjem hegedűművész, Manchesterben egy magyar professzornál tanult. Emellett a szerkesztőm szereti, ha a zenének szerepe van a regényeimben: balett az első regényemnben, a Rites of Springben szerepeltzongora pedig a másodikban, az Alicias Giftben. Most kedvenc hangszeremhez, a hegedűhöz fordultam, melynek hatalmas roma és magyar tradíciói vannak... tehát minden Magyarországot sugallta. Így kezdődött az egész, és az ötvenhatos történetekkel, amelyeket hallottam, és amelyek még inkább megszilárdították bennem a Magyarország iránti rajongást.

Beépítette ezeket a történeteket a cselekménybe?
– Volt olyan, amelyiket igen. Például a főhősnőm édesapjának drámai menekülése az országból egy csellista történetén alapul. A regényben egy kicsit drámaibb színezetet kapott a történet.

A romákban sokan tehetséges muzsikusokat látnak, sokan azonban diszkriminálják őket – önben milyen kép alakult ki róluk? Találkozott romákkal, amikor hazánkban járt?
– Igen, de a nyelvi nehézségek miatt nem nagyon tudtam feltenni nekik azokat a kérdéseket, amelyeket szerettem volna. Nem beszélnek angolul, pedig rengeteg csodás utcazenésszel találkoztam, akik nagyon tehetségesek. Úgy érzem, ők a világ leginkább démonizált és túlromanticizált emberei. Az utolsók, akikről nagyon sokan úgy gondolják, hogy szinte intézményesen diszkriminálhatók minden következmény nélkül. Ez pedig egy szörnyű ördögi kör részeseivé teszi őket. Nagyon sokszor kellett ezt tapasztalnom Magyarországon is, még amikor egy tiszteletreméltó zenésszel beszéltem, akkor is előkerült az előítélet. Ő azt mondta, valami baj lehet a romák agyával. Ez például sokkolt. Hiszen hogyan lehetne ilyesmit mondani Robi Lakatosra, a világ egyik legtehetségesebb hegedűművészére?

Mi a regény: családtörténet vagy eredetkeresés?
- Sok elem megvan benne. Karina, a főhős egy angol születésű hegedűművész, akinek a szülei magyarok. Feladta a művészetet a család és a tanítás miatt. Nagyon közel áll 91 éves nagyanyjához, Mimihez, aki roma családból való, de később örökbe fogadták, és hires zenész lett. Karina egy tipikus angol férfi felesége, de beleszeret egy másik hegedűművészbe, aki arra biztatja, hogy keresse meg, honnan származik, és újra koncertezzen. Mimi és Karina sorsa együtt bontakozik ki. Nagyon ambiciózus regényről van szó, amely nyolcvan évet ölel fel.

Karina első benyomása az országról ugyanaz, amit ön érzett Budapestre érkezve?
- Nem teljesen: megpróbáltam elképzelni, milyen lenne úgy megérkezni Budapestre, hogy tudom: innen származom. Én turistaként jártam itt, ami csodás volt, de más.

Első budapesti látogatására a könyv miatt került sor?
– Igen, bár már nagyon régen tervbe volt véve. Ez viszont jó indok volt.

A könyvhöz kiadtak egy CD-t is. Mit kell erről tudnunk?
– Philippe Graffin francia hegedűművész barátom olvasta a könyvet még annak kiadása előtt – ő egyébként részben magyar származású és a cigányzene nagy rajongója. A kézirat kritizálása helyett úgy döntött, készít egy lemezt, amelyet a regény inspirált. Ez az első alkalom, hogy egy, a klasszikus zene terén sztárnak számító művész kortárs regényhez rögzít lemezt. Vannak rajta olyan darabok, amelyekről a könyvben is olvashatunk. Az Onyx Classics adta ki, honlapjukról le is tölthető.

A regény angol nyelvű weboldalán (hungariandances.co.uk) pedig a magyar kultúráról olvashat minden érdeklődő.
– Annyira élveztem a könyv írását, hogy nem nagyon akartam befejezni... Egy módszer volt arra, hogy folytathassam, ez pedig egy weblap létrehozása, ahol kultúráról, receptekről olvashat, képeket nézegethet bárki. Remélem, ez sokaknak segít majd megérteni a magyar kultúrát.

További regényeiben is szerepet kap majd a zene?
- Nem feltétlenül. Újsáágírói karrierem kezdetén zenei témájú cikkeket írtam, és nagyon szeretek a zenéről írni, de nem biztos, hogy csak ez tölti majd ki az életemet. A Rites of Springben háttérelem volt a zene. De a következő regényem, a Songs of Triumphant Love főhőse egy operaénekesnő…