- Nagyon sokat mesélek a gyerekeimnek, ezek közt sok olyan történet volt, amit addig mondtam el újra meg újra, amíg kikristályosodott az a forma, ami már nemcsak egy anyukamese, hanem széles körben is vállalható. Rumini, valamint Panka és Csiribí is így születtek. Ma már van, amit előbb kitalálok és aztán mesélem el nekik, de az biztos, hogy mindet tesztelem rajtuk.
Egyszer azonban ők is felnőnek. Kin tesztel majd később?
- A legkisebb gyermekem 16 hónapos, jó darabig van még kinek meséljek... Úgy tűnik, hogy azoknak a korosztályoknak tudok írni, amelyeket már megismertem a gyerekeim lévén. Itt be tudom lőni, mi fogja meg őket. Miközben egyre nagyobb gyerekeknek is írok, nem felejtem el azt sem, amit korábban csináltam. A repertoár bővül, de remélem, lassan a testvéreim is szülnek, aztán meg várhatom az unokáimat, és lesz kinek mesélni.
Lesznek talán Berg Judit ifjúsági regények is?
- Erre teljesen nyitott vagyok, a felnőtt irodalomhoz azonban másféle tehetség, véna kell, ami, azt hiszem, bennem nincs meg.
Rumini, Csiribí, Cipelő cicák - ezek a nevek a felnőttet is azonnal megfogják. Fontos a mesében a névválasztás?
- Igen. A gyereknek nem mindegy a hős neve. A Ruminiben is külön értékelték a névadást. Minél kisebb egy gyerek, annál jobban kötődik a nyelvi elemekhez. Ha a mese öt mondat, akkor is fontos, hogy legyen benne egy jópofa szó, név, félmondat, amit jólesik mondogatni.
Külön technikám nincs arra, hogy neveket alkossak, de magabiztos vagyok abban, hogy hol kell egy olyan szó, amire a kicsi felkapja a fejét. A Rumini harmadik részét nemrég fejeztem be: itt ha egy állatnak, mondjuk egy hódnak nevet kerestem, a vele kapcsolatos tárgyak, fogalmak neveit mondogattam, és jött a szikra. Ártéry kapitány vagy Rügyrágó tizedes így születtek.
Egy felnőttregény története bármerre kalandozhat, legfeljebb félretesszük a könyvet, ha nem tetszik. A meséknek vannak szabályai?
- Az első számú alapszabály az, hogy nem szabad elbagatellizálni az írást azzal, hogy ez csak egy mese. Fontos, hogy milyen korosztályhoz szólunk: én már ismerem a humorukat, tudom, hogy mi az, amitől egy négyéves még megijed, de egy hatéves már csillogó szemmel izgul.
Fordulat már a legkisebbeknek is kell, még ha csak arról is van szó, hogy a macska megeszi-e a kutya ebédjét, vagy sem. Nyelvileg pedig fontos a választékosság: szeretek olyan szavakat használni, amiket a meséből tanulnak meg a gyerekek.
A nevek mellett a képek fogják még meg a kicsiket. Hogyan dolgozik együtt könyvei illusztrátoraival?
- Minél kisebb a gyermek, annál nagyobb az illusztráció szerepe. Nekem kezdetben furcsa volt, hogy a könyv, amit írok, nemcsak az enyém, hanem az illusztrátoré is: ez ma már természetes. A kiadóval szoktam egyeztetni az illusztrátorról, aki próbarajzokat készít - ekkor még sokszor beleszólok, ha valami nem tetszik. Az is valamiféle kreativitás, ha megszületik egy illusztrációs anyag, és a könyv folytatásában a kész rajzoknak megfelelően írom a következő részeket.
A népmese tanít, világképet is ad annak, aki hallgatja. Az ön meséi mit adnak a gyerekeknek?
- Azt remélem, hogy szórakozást, és olyan világképet, amelyhez saját életüket viszonyíthatják. Karaktereket, amelyekkel azonosulhatnak, és olyan dolgokat, amelyeket én is szívesen vállalok. A szereplőim nem csinálnak olyan balhékat, amelyek alapvetően nem felelnek meg az erkölcsi elképzeléseimnek.
A legtöbb életkorban tanítómester is lehet a mese, de persze finoman, burkoltan. Hamarosan indul egy új sorozatom, amelyben rendre előkerülnek a kicsik számára nehezen kezelhető helyzetek is.
És írt már hisztimeséket is, amelyek inkább a szülőknek tartogatnak taktikákat...
- Felnőtteknek is szólnak, kétoldalú a dolog. Ezeket segítő eszköznek szántam. Sokaktól hallottam, hogy működött, de volt, aki azt írta, hogy a gyereknek eddig nem jutott eszébe, hogy "nem működik a lába", bezzeg most már igen, úgyhogy köszöni, nem kér több ilyen mesét.
Szokott otthon mástól is mesélni?
- Amikor kicsik voltak a gyerekeim, szinte csak sajátot meséltem, mert alig találtam jó mesekönyveket. Mostanában sokat írok, így este nem mindig van kedvem új meséket kitalálni - így saját gyerekeim a szenvedő alanyai annak, hogy író vagyok... De azóta találtunk sok jó mesekönyvet.
Régen miért nem talált? Nem voltak?
- Részben. Rájöttem, hogy amit jónak tartok, az már megvolt 30 éve is. Ma már van 5-6 kisebb gyerekkönyvkiadó, amelyek sok színvonalas könyvet jelentetnek meg.
Olvas mesét szakmai érdeklődésből?
- Ezért is, és azért is elolvasok mindent, amit csak lehet, mert érdekel, mit olvasnak a gyerekeim.
A tévében is szól a mese otthonukban?
- Tévé van, de adás nincs benne, csak DVD-parkunk van. A gyerekek a nagyszülőknél tévéznek néha, de ha lenne is otthon mesecsatorna, nem hiszem, hogy engedném nekik, hogy nézzék. Csak a régi magyar meséket és szellemi társaikat.
Egy kötete megjelent német nyelven is. Könnyű kilépni nemzetközi porondra magyar mesével?
- A kiadó mindent megtesz, de két oka is van, hogy magyar mese nehezen jut el külföldre. Nyugat-Európában egy mesekönyv egy oldalára egy egész kiállításnyi illusztráció kerül. Egészen más a szöveg-kép arány. Ami ott túl sok szövegnek számít, az a hazai vásárlók szerint édeskevés. Itthon nagy kockázat egy könyvben egyetlen mesét kiadni.
A regények megállnák a helyüket - a Rumini elismerése is ezt tükrözi -, de a kiadók nem akarnak a magyarról fordítással vesződni, amikor annyi történet áll rendelkezésre németül és angolul.
Mit tanácsolna annak az anyukának, aki először ül le úgy az ágy szélére, hogy nem könyvbe kapaszkodva vagy egy korábban hallott történetet mondva akar mesélni?
- Lazuljon el, ne aggódjon azon, hogy mi lesz. A legegyszerűbb, ha a gyereket vagy egy vele azonos korú és nemű karaktert vesz főszereplőnek. Ha a gyermek kicsi, nem kell, hogy sok minden történjen majd a mesében.
Ha belejött, a gyerekek majd kérik, mit szeretnének - egy zsiráfot vagy egy gonoszt. Ismerve őket, az anyuka elő tud majd keríteni egy gonosz szomszéd bácsit vagy egy embert, aki négy kalapot hord, és mindben tart valami morgást. Vagy előveheti a gyerekkorát, lehet a mese az anyuka élettörténete is. Az a szép, hogy ennek a varázsa semmivel nem ér fel.
Logikai játék a számokkal
