– Korábban tíz évig az Experidance társulatában táncoltam, de onnan 2007 októberében kiváltam, úgy gondoltam, új utakra lépek. Külföldön terveztem a jövőt, de 2008 elején megkeresett Varga László (a társulat ügyvezetője – a szerk.) az egyik későbbi táncos ajánlására az ötlettel. Egy kisebb létszámú, könnyen utaztatható társulat tervével érkezett, amelynek nagyon fontos a külföldi fellépések sorozata is. Így itthon maradtam a Presidance-szel.
A külföld nemcsak ígéret, de már biztos jövő. Kanadában is bemutatkoztak. Milyen eredménnyel?
– Nagyon jól fogadták, dél-amerikai előszerződéseket kötöttünk is már. Pedig ekkor még nem is volt egyben a teljes műsor, csak részleteket mutattunk be.
Első műsoruk valami régi és valami új ötvözete: néptánc kortárs köntösben. Ez volt a koncepció már akkor is, amikor ön csatlakozott, vagy közösen alakították ki?
– Együtt alakítottuk ki. De a kortárs szó talán nem a legmegfelelőbb: ezen sokan csak kortárs táncot és mozdulatokat értenek, a műsorban azonban nem ezek dominálnak... Ha a kortárs mait jelent, akkor viszont egyetértek.
Miért éppen néptáncos elemekre építenek?
– Néptáncosként kezdtem a pályámat, a Honvéd együttesben táncoltam. Szeretem azt az érzést, amit közvetít, és azt is, ahonnan fakad. Ebből kiindulva dolgozom, keverem a stílusokat.
Pedig sokan húzzák a szájukat, ha népzenére, néptáncra gondolnak, sokszoknyás, fehér harisnyás lányokra és szüntelen a bokájukat csapkodó fiúkra asszociálva…
– Ez az elmúlt évtizedek következménye. Minden egyes állami ünnepségen így lehetett látni a néptáncot, a vurstli meg a majális mellett. Így nem is azok tehetnek erről, akik így gondolkoznak. Pedig a néptánc többet érdemel. Az elmúlt 10-12 évben vannak már olyan együttesek, amelyek ezt magas szinten űzik, de ők egyelőre kevés emberhez jutottak el.
A népzenének jót tettek olyan formációk, mint a Csík együttes vagy a Goulasch Exotica…
– Mi is ezt szeretnénk elérni a táncon keresztül. A Csík is tradicionális népzenével kezdett, innen nyergeltek át arra, amit ma játszanak. Sikereik következtében ma a népzene értékeit bátran tudják más stílusokkal ötvözni. Hiszen akkor élvezhető az ilyesmi, ha modern a körítés.
Későbbi műsoraikban is ez a vonal marad hangsúlyos?
– Ezt részben az idő dönti el, hiszen szeretnék azért mindig valami újat is adni a közönségnek. Az alapoktól nem tudok és nem is akarok nagyon eltávolodni, de nem ugyanazt szeretném klónozni újra meg újra.
A táncosokat casting során válogatták. Minek kellett meglenni bennük ahhoz, hogy csatlakozhassanak a Presidance-hez?
– Volt köztük, akit én kerestem meg, hogy lenne-e kedve ehhez, az ő esetükben nem is volt több kérdés, hogy csatlakozhatnak. A felvételin az improvizációs készségre figyeltünk, arra, hogy mennyire tudnak a táncosok kibontakozni és együtt dolgozni.
A jelenlegi műsorban bohóc- és artistaszám is szerepet kap. Miért alkalmazzák ezeket az elemeket is?
– Szeretem a cirkuszt mint műfajt, legalábbis annak igényes változatát. Arra gondoltunk, ez oldhatja a feszültséget az egyes számok közt, vidám perceket okozhat, és a közönség is örül, ha őket is bevonjuk az előadásba.
A műsor zenéit hogyan válogatták össze?
– A zenei alap nagy része a Kerekes Bandtől származik: hallgattam őket az interneten, tetszettek, így felhívtam őket, hogy lenne-e kedvük ehhez. A Csík zenekar dalát (Most múlik pontosan – a szerk.) szintén hasonlóképpen építettük be a műsorba: valahol hallottam, megtetszett, aztán megkerestem őket. Az Anselmo Crew az előadásokon zenél, velük is hasonlóan alakult az együttműködés.
Logikai játék a számokkal
