A versenyszekcióban A legboldogabb lány a világon és az Éhség mutatkozott be csütörtökön a sajtónak: a román Radu Jude filmje Delia, a gyümölcslécímkés nyereményjátékon autót nyerő lány egy napját meséli el, míg Steve McQueen a Maze börtönben 1981-ben megkezdett éhségsztrájk igaz történetét vitte vászonra. Az idén zsűrielnök, tavaly fődíjas Baltasar Kormákur pedig Csehovot adaptált filmre, finom humorral és kiváló érzékkel.

Kincs, ami nincs

Delia történetének java egy bukaresti téren játszódik. A középiskolás lány autót nyert egy pályázaton, amelyhez most reklámot forgatnak vele. Szüleivel együtt vidékről utazott a fővárosba, ahol a hosszas várakozás, a forgatási szünetek és a váratlan bonyodalmak túl sok időt is teremtenek arra, hogy a nyereményautó sorsáról vita kerekedjen. Az apa és az anya ugyanis az azonnali eladás és a pénz befektetése mellett érvel, Delia viszont szeretné, ha élvezhetné kicsit a nyereményt.

Ez a konfliktus a történet magja, melyet több „összecsapás” során aztán a rendező minden lehetséges oldalról megvilágít. Tanúi lehetünk a szülők egymás közti, illetve lányukkal folytatott veszekedéseinek, vitáinak is, az összes érv és ellenérv felvonul: demagóg szónoklat, zsarolás egyaránt van a fegyvertárban. A forró nyári délután mindenkire mély hatást gyakorol, igazi kamaradráma bontakozik ki a vásznon másfél órában.

Szavak nélküli krónikás

McQueen játékfilmes bemutatkozása, az Éhség egyelőre a legdrámaibb versenyfilmnek tűnik: a Belfast közelében található Maze fegyház északír származású, politikai fogoly státuszért küzdő elítéltjeinek sorsát mutatja be. A különleges szerkesztésű alkotás első és utolsó körülbelül 40 percében szinte alig hallunk párbeszédet, a két egységet pedig egyetlen beszélgetés köti össze.

Az első szakaszban azt mutatja be McQueen, hogyan próbálnak a „megszokott” eszközökkel - a ruhaviselés vagy a mosakodás megtagadása – célokat elérni az elítéltek, akik ellen brutálisan lépnek fel őreik, miközben a börtön falain túl ők kerülnek emiatt veszélybe. Ezt követi Bobby Sands, a foglyok szellemi vezérének, az 1981-es, 10 ember – köztük Sands – életét követelő halálig tartó éhségsztrájkakció értelmi szerzőjének egy pappal folytatott beszélgetése, mely során a foglyok elkeseredettségének mértékére, céljaikra derül fény, majd az éhségsztrájk ábrázolása zárja a történetet.

Drámai erőt a filmnek a „szótlan” egységek naturalista ábrázolásmódja ad: különösebb magyarázás, szavak nélkül még megrázóbb a verések, megaláztatások sorozatát végignézni. A Sands szerepének kedvéért csontsoványra lefogyó Michael Fassbinder átélése szinte égeti a vásznat, anélkül, hogy McQueen különösebben magyarázni akarná tettei okát. Néhány ténnyel vezeti fel és zárja le filmjét, amely különösen gondolatébresztő, teli olyan jelenetekkel, amelyekre a néző még sokáig emlékszik majd.

Sírva vigadnak Izlandon is

Emlékezetes film a Titanic idei zsűrielnökének, a tavaly nyertes Baltasar Kormákurnak modern Ivanov-sztorija, a Fehér nászéjszaka is. A két idősíkban játszódó történet főhőse, Jon múltbéli vétkét is jóvá próbálja tenni azzal, hogy elveszi Thórát, a nála 18 évvel fiatalabb lányt. Az esküvő előtti 24 órában azonban sok minden történik, felszínre kerülnek a múlt ellentétei és tragédiái is.

Közben azonban ellenállhatatlan bájjal sok-sok humort is adagol a filmbe Kormákur, aki szerint nevetés nélkül nem ér semmit egy film sem, hiszen ez nyitja meg az ember lelkét az alkotásra. Saját filozófiájának lelkes követőjeként tehát a létező összesféle komikumot csatasorba állítja nézője megnyerésére, és finom érzékkel megfelelően keveri a humort a tragédiával, úgy, hogy a karakterek is hitelesek maradnak, a történet is életszagú lesz, és mindig úgy hat ránk, ahogyan ő akarja azt. Mindez izlandi népzenével, operaáriákkal és fantasztikus tájjal fűszerezve egy nagyon szerethető és élvezhető filmet eredményez.

A filmek további vetítési időpontjai:
A legboldogabb lány a világon április 4 18.30 Örökmozgó
Fehér nászéjszaka április 5. 21 óra KINO