Mayuval és Tamával, két legjobb barátnőjével elválaszthatatlan triót alkot, nővére legjobb barátnőjét szinte bálványozza. De Hiróhoz köti a legkülönlegesebb kapcsolat mindannyiuk közül. Az egyébként teljesen ártatlan, gyermeki mindennapok egyikén a fiú ugyanis teherbe ejtette Harunát.



A gyerekek gyermeke című film, amely a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában szerepel, egy manga alapján készült, de akár megtörtént eset alapján is forgathatták volna, bár nem azért, mert a fiatalkori szexuális élet következményeit taglalja. Sőt, éppen ellenkezőleg, ez nem egy amolyan japán Amerikai pite.

A filmnek egyáltalán nem része a szex – kivéve a gyerekek szexuális nevelésének hiányát. A fiatal tanárnő, aki erre kísérletet tesz, a szülők céltáblájává válik, így nem csoda, hogy az ötödikeseknek fogalma sincsen arról, tetteiknek milyen következményei lehetnek – és arról sem, hogy egyáltalán mit tesznek akkor, amikor egy délutánon nemi szerveik összehasonlítása után mélyebben is a végére járnak a különbségeknek.

Amikor pedig Haruna rájön, hogy terhes és ezt megpróbálja elmondani, nem figyelnek rá, vagy nem hisznek neki. Így a kislány hamar döntésre jut: a gyermekre mindenképpen szüksége van, hiába próbálja ennek ellenkezőjéről meggyőzni a tikot véletlenül megismerő osztálytársnője.

A terhességet a lány családja sem fedezi fel - ez egyébként a film gyenge pontja, nem értjük, miért nem jönnek rá a nyilvánvalóra, ha csak azt nem fogadjuk el tényként, hogy nem akarnak rájönni -, az osztályból azonban egyre többen vannak a beavatottak, akik mind Haruna mellé állnak.

A gyerekek felnőnek a feladathoz, leleményesek, összetartanak akkor, amikor valóban bajba kerül egy társuk, eközben pedig Hagiuda Koji rendező az iskola, a gyermek-szülő viszony és egyáltalán, a felnőttek oly bonyolultnak gondolt világa sok gyenge pontjára mutathat rá – többek közt arra, hogy a gyerekek döntéseit elfogadni néha a világ legnehezebb dolga lehet.