Az Air, a francia elektropop csúcsára mászva párkapcsolati hangulatfestéssel és individuálisan is fölfogható, lazító dallamokkal nyújtózkodott a világsikerig. Az októberben globálisan berobbanó Love 2 albumuk anyagát az online-közösségekben sokan a '98-as Moon Safari (Sexy Boy, Kelly Watch the Stars, All I Need) és a 2004-es Talkie Walkie (Cherry Blossom Girl, Surfing on a Rocket) albumokhoz hasonlítják. Ami jelzi, hogy a közönség pár hét alatt függőségi viszonyba került a koronggal, hiszen a duó számára az említett két megjelenés játszotta a legnagyobb szerepet a legendapozíció elérésében.

Nicolas Godin és Jean-Benoit Dunckel '95-ben kezdett el közösen zenélni, és mostanra elérték, hogy saját stúdiójukban, a párizsi Atlasban rögzíthettek egy teljes albumot. Egy interjúban kifejtették, hogy ez hatalmas szellemi és alkotói szabadságot hozott nekik, hiszen bármikor bemehetnek pötyögni, pengetni kicsit, nem kell otthon feljátszott anyagokkal fizetett stúdiókban, a megadott időpontban megjelenniük. Nyílván ennek is köszönhető, hogy két évvel a Pocket Sympony visszafogott sikere után a régi csillogást felidézve, de magukhoz képest is teljesen friss, a rajongók által egyértelműen már most megszeretett anyaggal jelentkeztek.

Az albumot húzza a heves lendületű, torzított Do the Joy, ami akár soundtracknek is simán elmenne; a krémesen dzsesszes Tropical Disease puha katarzisba torkollik; a játékosan infantilis Sing Sang Sung csajok millióinak zenelejátszóján lesz repeatre állítva; a keserédes So Light Is Her Footfall az alone szó ismételgetésével úgy festi meg a magány végtelenségét, mint a Talkie Walkie Run című számának feszültségéért felelős run-run-run.

Az album slágergyanús trackjeit szerencsére nem töltelék köti össze, így vérbő csókolózás, heves szex, utazós fantáziálás és határtalan tudattágulás közben sem kell számléptetéssel foglalkozni, nyugodtan elveszhetünk a Love 2-ra állított szívdobogásunk biztonságában.

Hivatalos oldal itt, Myspace oldal emitt.