Spike Jonze moziját nálunk nem mutatták be, csak DVD-n jelent meg nemrég – ez a film adta az alapot Dave Eggers kötetéhez, amely a Park jóvoltából a magyar könyvesboltok polcaira került. A borító szerint ez a fantasy 9-99 éves korig mindenkinek ajánlott – de erre térjünk vissza később.

A főhős Max elvált szülők gyermeke, és nincs egyszerű dolga. Édesanyja új partnere, Gary természetesen betolakodó számára, apja igyekszik elkerülni a volt feleségével való találkozásokat, így saját természetes közegéből szakítja ki fiát, aki mindezt még akkor is nehezen viselné, ha kistiniként nővére nem kezdene el távolodni tőle. Ez így együtt azonban már sok Maxnak, s úgy reagál a történtekre, ahogyan egy kisgyermek tud. Rúg, üvölt és vödörrel locsolja fel nővére szobáját. Egy kitörés után aztán pedig elfut a szülői háztól, oda, ahol a vadak várják, hogy köztük király lehessen. A fiú itt aztán megtapasztalja, mennyire nem könnyű összetartani egy csapatot, milyen nehéz is annak, akinek egyszerre kell rendezettnek, derűsnek, ügyesnek és mindenki fölött állónak mutatkoznia – akár egy családfőnek.

Az egész tanmeseszerűnek hangzik – és nemcsak így leírva. Hiába szeretné a szerző, hogy kilenctől kilencvenkilenc évesig mindenkit megfogjon, valószínűleg azokat, akik nem szeretik, ha így tanítják őket, nem fogja. Bár a felvezető rész szépen mutatja be a kisfiú lelkivilágát ziláló tényezőket, a vadakkal töltött idő elég didaktikus és túl hosszú is. A képek elég plasztikusak ahhoz, hogy megelevenedjen előttünk az összes szörnyalak, még akkor is, ha a filmet nem láttuk, ennél azonban többre volna szükség ahhoz, hogy igazán megragadó legyen ez a fantáziavilág. Így csak kísérlet, amely a hozzá fűzött reményeket nem váltja be.

Dave Eggers: Ahol a vadak várnak (Park Kiadó)