Áram és tiszta víz nélkül, a civilizációtól elvágva túlélni: pontosan ez a témája a Discovery Channel új, Kolónia címet viselő, különleges „valóságshow-jának”. A csapat Los Angelesen külvárosában, egy patká­nyoktól és galamboktól hemzsegő csarnokban éli át a világégés utáni állapotokat. A tízhetes kísér­let­ben tíz önkéntes vett részt, köztük John Cohn ötvenéves elektromérnök, aki azért csatlakozott
a csapathoz, hogy a gyer­mekek tudományok iránti érdeklődését felkeltse.

Mi volt a legnehezebb önnek a kísérletben, és mit hiányolt a leginkább a civilizációból?
– Azt, hogy nem állhattam kapcsolatban a családommal. Tényleg el voltunk vágva a külvilágtól, de a higiénia kérdése is komoly volt. Annyira, hogy vizünk sem mindig volt: nemhogy mosdani, de inni sem tudtunk. Állandóan a vízen járt az eszünk, körülbelül heti egy napunk ment el annak keresésével, és nem is mehettünk el akárhova vízért. Ha már fogytán volt a készletünk, drákói szi­gorral kellett kezelnünk azt, és ez nem volt túl kellemes. Az étel sem volt valami jó, a ruháink pedig teljesen elrongyolódtak. Amikor az ember éhes, szomjas és büdös, nem tudja jól érezni magát…

Az internet, tévé és társai nélkül jól megvolt?
– Tudnia kell rólam, hogy vegetáriánus vagyok, így három dolog hiányzott nekem – a családom, a csípős ételek és a sör. Persze a barátaim is, de a családom sokkal jobban. Más nem kellett volna. Érdekes, hogy a technikáról kérdez – az IBM-nél magas beosztásban dolgozom. Imádom a kütyüket, mindig be van kapcsolva a telefonom és a gépem. Bár jó volt ettől eltávolodni, és ott semmi ilyesmi nem hiányzott, sajnos visszaestem. Újra állandóan online vagyok. Érdekes, hogy a legtöbben „fantom telefonrezgése­ket” éreztünk a felvételek idején.

A csapatból a többiekkel jól kijött?
– Ez egyszerű kérdés. Nagyon erős személyiségű emberekkel voltam együtt, így nem volt mindig egyszerű fenntartani
a jó viszonyt. Érdekes volt az is, hogy kinek mi volt igazán fontos, de aztán igyekeztünk megegyezni abban, hogy a közösség szempontjából fontos dolgokra koncentrá­lunk. Arra figyeltem fel leginkább, amikor a kamerák nem is forogtak, de konfiktusunk volt. Pszichológusként biztosan még izgalmasabb lett volna számomra a dolog – volt is egy szakem­ber, aki folyamatosan figyelt minket. Egyébként mióta a műsornak vége, rendszeresen beszélünk egymással.

Milyen tanulsággal járt a műsor? Mit kell akkor tenni, ha ilyen reménytelennek tűnő helyzetbe kerülünk?
– Nem szabad csüggedni, mindig igyekezni kell valamilyen módon örömöt is vinni a mindennapokba – érdekes, hogy a túlélési útmutatók is erről írnak.

Megváltoztatta önt a Kolónia?
– Mélyen. Sokkal többet gondolkodom azon, mi mindent elpazarolunk, az árammal és a vízzel is takarékosabban bánok.
És azon is sokat gondolkozom, hogy a gyerekekkel hogyan oszthatnám meg a megszerzett tapasztalatokat.